P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

E tény biztató volta örömmel tölt el bennünket. Ám Testvér, ne feledd, hogy a ruha még nem teszi a szerzetest. A szerzetesi élet csupán alkalmas eszközt nyújt a szent élet biztositására : de ezen eszközt kinek-kinek magának kell alkalmazásba vennie. Eletszentségre tétovázással nem lehet jutni. Jól mondja Egyed testvér: „Sokan szerzetesek lesznek anélkül, hogy mindent elkövetnének és megtennének, ami a szerzetesi élet tökéletességéhez szükséges. Olyanok ezek, mint ama földmives, ki Roland fegyvereit veszi magára s nem tud velük bánni, hadakozni. Nem minden ember képes a csökönyös, vagy szilaj paripát megülni és ha mégis felkap reá, valószínű hogy leesik, mihelyt a ló ficánkolni kezd. Inkább akarnék világi lenni és folyton reménykedve élénken kivánni, hogy vajha a szerzetbe felvétetnék, semmint beöltözködni és a szerzetben erénygyakorlatok nélkül szakadatlan renyheségben henyélni. Azért a szerzetesnek mindig jó és erényes életre kell törekednie, iudva, hogy csak abban az állapotban élhet, melyben felesküdött.

2) 103, Vegye fel keresztjét. Az életben többször fordul elő, hogy szülők semmi körülmények között sem akarják gyermeküknek a kolostorbalépést megengedni. „Bárhová inkább, csak kolostorba ne; az élve el2) Kapossy Fioretti. 275. 1.