P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

d) A ferences testvér

155. Előre Lehangoló, szomorú a csalódott költő éneke : Megtörve, összerogyva sírok képed előtt : Oh ne nézz e nyomorra, és adj erőt. A hitben gyenge voltam, elszédített a csáb, Cél nélkül vándoroltam, mindig tovább, mindig tovább. Ugyancsak szomorú, ha valaki cél nélkül bolyong a ködös világban, ha nem lát szép és magasztos célt, amelyért minden erejét érdemes latba vetni. Hogy állasz testvér célodat illetőleg ? Az élet mit mond, mit nyújt neked? Egy évig latolgattál, fontolgattál. Vájjon mondhatod-e Caesárral : Jöttem, láttam, győztem." Előtted áll-e a szép magasztos cél ? Tisztán látod-e, hogy érdemes éíte élni? Kedves, szép dolog, amit lisieuxi szent Terézkéről olvasunk : „Nem akarta ezt hallani, „szomorú az élet." Nem szomorú az élet. Szomorú a számkivetés, — szóit közbe. Az ember téved, ha életnek nevezi azt az időt, mely elröppen, mint a pillanat. Csak az égi, csak a mennyei életre kellene alkalmaznunk ezt az igaz, ezt a sokat mondó nevet. Es mivel ezt az életet már itt a földön kezdjük élni. azért joggal mondhatjuk, hogy az élet szép és víg, nagyon víg."

1) Ha nem áll előtted ilyen nemesen és tisztán életed útja, ha be nem látod, mily lelki *) Szent Terézia szelleme. 271. 1.