P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

kel fölszerelnünk. A kolostori életben a noviciát az az esztendő, melyben az Istentől hivott lélek beleéli magát magasztos hivatásába és készül a szent jövőre ... A noviciát. a bölcseleti és hittudományi studium, nem enged meg külső lekötöttséget, munkát. A legkevésbé sem vetjük el a tehetséget, képességet, nyelvismeretet, művészetet. De beállítjuk a magasabb hivatás szolgálatába. Lám szent Ferencből, az ifjúság dalnokából Isten énekese lett. Ön is beállíthatja tehetségét nagyszabású, országotmentő hivatásunkba". — „Külföldön jártam a nyáron. Egy tengerszem közelében nyaraltam tanítványom szüleinél. Az életben keres az ember üdülést, csendet, békét, boldogságot. Mondja csak, maguk itt igazán boldogok ?" Igen elcsodálkozom különös kérdésén. Nem fölösleges erről szóllani ? Vagy azt tetszik gondolni, hogy direkt az ön kedvéért kedélyeskedtek a páterek az ebédlőben ? És fitogtatás az a cincogás, melv a klerikusok iskolájából lehallatszik ? Édes barátom 1 Az Úr békéje igazi béke. Nem olyan, mint a világé. De ezt a bensőséges örömöt nem szálak kötésével, igények támasztásával és kielégítésével, hanem lemondással, önkéntes lemondással lehet csak megnyerni. A mai szerzetesekre is áll, amit szent Ferenc társairól mondottak jellemzésképen : hogy tudtak ezek a testvérek örülni, mert sokról mondottak le."