P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

d) A ferences testvér

gos Ür, Tied a dicséret, dicsőség és imádás és minden áldás.

1) A mindenütt szétáradó és ragyogó isteni Jóság mellett lásd meg a mindenben megnyilvánuló erőt, életet és szellemet is- Ne légy érzéketlen, tapló lélek. Ne légy a világosságtól menekülő vakond, denevér. Manap a tudomány mindenütt mozgást, hullámrezgést állapít meg, s ilyen hullámrezgésekre, a 300.000 km. sebességű elektromos hullám hátára ülteti a beszédet, zenét, melyet rádión hallhatsz. Éppúgy rezgése van a fénynek is. (Zászlónk 1927.) Hát milyen rezgései, megnyilvánulásai vannak még a léleknek! Igaz akadnak tompa, érzéketlen, vak, süket lelkek, akikben nincs megértés és nincs szeretethullámzás, áradás. Ezen lelkek rezgése olyan, mint mikor az ember agyagra csap; pukkanás az, de nem rezgés . . . Nagynevű szobrász remek alkotását leplezték le. Ott állt a hatalmas bronzöntvény és sugározta az ábrázolt nagy férfi, de egyszersmind alkotójának fenkölt szellemét is. A művészhez intézett első kérdés pedig ez volt: „Mondja csak művész úr, hány mázsát nyom a szobor?" — Nem lehetett volna csodálkozni, ha a művész ilyen tompa ütésre menten földre rogy. Ne súlyt nehézséget bámulj, de szellemet, lelket láss. Ne járj bambán az életben. Ha tornyot látsz, necsak a köveket nézd, de lásd a teremtő erőt is, mely létrehozta ; a kezeket, 1) Naphimnusz, Sik fodítása.