P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

d) A ferences testvér

az Úr e világban való életében koldussá lett érettünk s mi az ő példájára a legteljesebb szegénységet választottuk hivatásunkul. Ez a mi örökségünk, melyet a mi Urunk Jézus Krisztus szerzett számunkra és hagyományo­zott ránk és mindazokra, kik nyomdokaiba lépve, szent szegénységben akarunk élni . . . Igazán mondom nektek, hogy e világ előkelői és bölcsei százával özönlenek majd rendünkbe és nagy megtiszteltetésnek és különös kegye­lemnek veszik majd, hogy alamizsnáért mehet­nek. Isten áldásával menjetek tehát bizalommal és örvendező lélekkel utatokra. Még sziveseb­ben és készörömestebb kell mennetek, mint megy az az ember, ki valamely portékáért száz pénzt ajánl ; hiszen ti az Isten szerelmével fizettek azoknak, akiktől alamizsnát kértek, mi­kor mondjátok : Az Ur Isten szerelmére adja­tok valami alamizsnát. Már pedig ehhez viszo­nyítva semmiség az ég és föld ..." (47. 1.) 152. Szent Ferenc áldása vagy átka. Kit nem hat meg szent Ferenc áldásának és átkának felolvasása péntekenkint a regula felolvasása után?! Hallottunk ilyen alkalom­mal már hangos zokogást is. „Örökre megál­dott fiaim, — szól hozzánk szeráfi Atyánk — halljatok engem, halljátok atyátok szavát. Na­gyokat Ígértünk, nagyobbak igéitettek nekünk." Az ember lelke előtt ilyenkor az a kép jelenik meg, melyet a festők oly szépen állíta­P. König Kelemen: Alverna Felé. 13

Next

/
Oldalképek
Tartalom