P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

d) A ferences testvér

kiterjedő figyelme észrevette s a III. rend 700 éves jubileumának évében — 1921-ben — leszögezte e tényt: „Az utolsó reform alkalmából sokan aggódtak jövőjük miatt, ha visszatérnek az eredeti ősi szabály szigorú megtartásához. Milyen alaptalanul, látszik abból, hogy azóta csillogó fényben, tisztaságtól ragyogva úsznak templomaik, új orgonák magasztalják az Urat s hirdetik az ő dicsőségét: harmonikus harangzöngék hívogatják a híveket az ájtatosságra s nem egy elhanyagolt, a pusztulás nyomaival éktelenkedő zárda ismét visszanyerte régi, bár egyszerű, de rendes és tisztességes képét. S mindez miből lett? Szent Ferencnek kifogyhatatlan kincstárából, abból a szegénységből, mely áldozatkészségre indítja a hívő népet. Csanádi püspök koromban restaurálta és díszítette az akkori quardian a hires Mária-Radnai templomot. Egy fillére sem volt mikor nekivágott a költséges munkának. Néhány év alatt teljes fényben ott állott Istennek e gyönyörű háza . . ,"

1) A jubileumi esztendő csodás tényt állít elénk. Gazdaságilag tán sohasem volt az ország annyira szegény, és mégis azt látjuk, hogy az ország ferences templomai, zárdái megújulnak, vagy megújulóban vannak. E tény arról győz meg bennünket, hogy rendünk s népünk közti viszonyában nem áll Turgenyev fönti meséje. Az ország s az egész világ hívő népe szinte erején *) Emléksorok hazánk nagyjaitól 7, 8.