P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

d) A ferences testvér

féljünk hát! ,,A keresztre feszített Krisztust hirdetjük, aki nekünk Isten ereje!" — És Krisztus nyomában kel föltámadás és élet... Észre veszed-e testvér, mennyire létérdeke egyházadnak, hazádnak, hogy Isten szolgáival s más szerzetesrendek tagjaival összeforrj s a rendedet jellemző csüggedetlen erővel megállítsd a pusztíió áradatot és új életet teremts?? Nem kell aggódni! Isten erejével ma is tudunk az elszáradt csontokba életet önteni, csonkaságot eloszlatni. Tatár pusztítást, török-jármot leráztak őseink. Pestis, kolera megtizedelte őket, de nem birt velük! Bizalom az ősi erényben! A teremtő munka megindult, a hevesmegyei Eger „fehérterme" és a zalai Eger (Zalaegerszeg) Károly-király temploma között. Az egész országot átfogó munka. Buzgó, igen buzgó imában esd erre a munkára Isten áldását! 149. A szécsényi kolostor története. A szerzetes évszázados kolostorok falai között tölti el életét. Nagyon fontos a fiatal emberre nézve, hogy új otthonának necsak falait lássa, ismerje, de érezze át azt a történelmi légkört is, melyet a vastag falak lehelnek. Nagy lélektani igazság, melyet P. Meyer Vendel vesz finom tolla alá: „Már maguk a kolostorok annyi bűnbánó szent életnek némaságukban is beszédes tanúi, hatásos iskolái a rendi hagyománynak és nevelésnek.