P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

d) A ferences testvér

egy-két fejezetben elmondanunk. Hiszen az; egy esztendeig tartó noviciátus, próbaév is rövid, a rend összes szeliemi kincseinek kiaknázására. Egyenlőre éld és érezd át mélyen azt a gondolatot, vagyis inkább valóságot, hogy a jóságos Isten téged rendkívüli módon szeretett,., midőn e szent helyre szólított. Az isteni Jóságnak ilyenfokú megnyilatkozása uíán, neked többé nem lehet más szavad, mint a hála,, szeretet, öröm kifejezése. Biisits irja szent Ferencről: „0 a nagy sursum corda" . . }) Ez a szentferenci lelkület jellemezzen téged. Kapcsold hozzá a „gratias agamus"-t. Mert „valóban méltó és igazságos, illő és üdvösséges, hogy Istennek mindig és mindenütt hálát adjál" s hogy a vett javakért magadat, életede!, imádó és hálaadóáldozatul örömmel fölajánljad. A jóságos Istennel szemben, aki téged annyira szeretett, mindenkor Te Deumos legyen lelkületed. Hálásan csókold meg a szent ruhát, valahányszor magadra öltöd. Isten kiválómódon szeret. E gondolat tegyen boldoggá és ébressze lelkedben az élő viszonlszeretetet Szeresd rendedet, melybe Isten szólított. Becsülj meg mindent, amit itt találsz. Életszentségre való törekvés által igyekezzél Isten és rended iránti háládat és szeretetedet kimutatni. Örömmel hozd meg a szerzetesi élet ^•Assisi szent Ferenc 54.