P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)
d) A ferences testvér
Ferencek, Paskálok, Didákok, Lénárdok' s a hitvalió és vértanú testvérek százai, kik közül oly sokat avatott hivatalosan a. szentek és boldogok közé az egyház; legutóbb — jelen esztendőben — az 1860 ban vértanúhalált hali nyolc damaskusi vértanú testvérünket. A szentté avatottakon kivül még mennyi névtelen hőse van a rendnek! Emlékezzél csak vissza arra, mit a neked szóló bevezetőben mondottunk : a történészek becslése szerint egyedül a Szentföldön hitükért meghalt rendi testvérek száma meghaladja a kettőezret; mig ugyanott a pestis betegek szolgálatában hatezer testvér áldozta fel életét. Ha rendedre nézel, a kétségbeesett költővel ellentétben mondhatod: multadban vek- öröm, jövődben van remény. A mult nagyjainak életéből meríts erőt a jobb jövőnek kialakításához. A szentferenci életfának ereje most is a régi. Sőt azt mondhatnók, hogy a reform nyesése újjá élesztette. Új hajtások, új szentek fakadnak e dicső fán. Az egyház színe elé mind több és több rendtag kerül, kik csak az utolsó évtizedekben fejezték be életüket. Eltelő tavaszi fúvalom vonul végig a renden. Ha körülnézünk, látnunk kell, hogy Isién rendkívüli kegyelme van velünk. Biztassanak a domonkosrendi Ferreri szent Vince szavai, melyeket szent Ferenc regulájával kapcsolatban mondott: „Aki ezt a regulát