P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

c) A szerény és illemtudó szerzetes

elnéző ítélet. Kezdőknél bajosan tételezhetünk fel égberagadtatást, épúgy nem lehet szó náluk a „tudós szórakozottságról" sem. Azért gondosan neveld rá magad a tisztaságra és rendszeretetre. A szentírás szerint „a ruházkodás, viselkedés, nevetés a belsőt árulja el." (Sirák 19.27.) Ugyan mit gondolna a világ, főleg a finomabb lelkületű és igényű modern ember, ha rongyos, piszkos, zsiros szerzetest látna, kinek ruháján az étlap nyoma, feje korpás, lába mocskos, körme hosszú és piszkos ? ! Ha szent Péter szerint az asszonyok viselkedése és magatartása által nyeressenek meg a hitellenek, (I. 3. 1.) — mennyivel inkább kell akkor a szerzetes megjelenésének, magatartásának tiszteletet parancsolónak, megnyerőnek lennie ! Szent Pál is így ir a korintusiaknak : (I. 14. 40.) „Minden tisztességesen és rendezetten teijesittessék." És a thessaloniaknak: (I. 4. 11.) „Tisztességesen járjatok, tekintettel azokra, kik kívül vannak." Ezen utolsó szavakat tedd egész életed zsinórmértékévé. Megjelenéseden lássék meg, hogy rendezett lelkiéletet élsz. Rend a lelke mindennek, tartja a közmondás. E fontos pontban sohase hibázzál. Ruhád ne legyen rongyos, piszkos. Szobádat tartsd rendben és tisztán. Csak a költőknél van helye a „költői rendetlenségének. A folyosón