P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

megvetett. Gondolat és képzeletvilága Isten, Krisztus, egyház, rendi szentek körül forog. Örült, hogy a világtól elkülöníthette magát. Csak az engedelmesség szólíthatja ki a zárdából. Munkavégeztével siet is vissza, mert neki a kolostor, a cella, az oratorium édes otthona, melyen kívül nem tud megnyugodni. Mint Noe galambja siet vissza bárkájába. A nagy világon e kivül, nincsen számára hely . . . Beszédjében szerény, olvasmányai közt csak tanulságos, épületes dolgok szerepelnek. Szent Ágostonnal tart : olyan könyvet nem vesz kezébe, melyben Jézus nevét nem találja. Az egész emberek, az egész szerzetesek közé tartozzál. Hozz becsületet, tiszteletet rendi ruhádra bárhová szólít hivatásod. Megalkuvó, lagymatag ember ne viselje a szent szerzetesi ruhát.„Nem akarok akármilyen szent lenni", —mondotta lisieuxi szent Terézke, — már kicsiny gyermek korában. Te mint tisztán látó, öntudatos ifjú, mondd ki aztán a döntő szót : Nem akarok akármilyen szerzetes lenni! Hanem ha törikszakad, — nem fele-barát, de egész „barát" leszek.