P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

a) Szent ruhában

A következő párbeszéd folyt le köztük: „Te mennél a kolostorba? Lehetetlen! Hisz kirúgnád a kolostor falát!" — Mosolyogva és mégis komolyan feleli az ifjú: „Majd meglátja tanár úr, hogy be fogok válni!" — „No és az országos dij a magasugrásban"?— „Tanár úr, nemcsak ugrálásból áll az élet"! — Recte puer! Jól mondád, ifjú! Megértelek. A lelkesedés szent tüze, a tiszta lelkiismeret öröme duzzasztja, feszíti a vitorláid s teszik ruganyossá még lábaidat is. A jókedv kitör belőled. De az elhatározó pillanatban tudod, hogy életcélod nem ugródeszka s a fölötte kifeszíiett fonál, hanem isten hegyének magassága, s a lelkeknek egész világot átfogó arénája. Boldoggá lenni és másokat is boldoggá tenni: e küzdőtéren akarsz te pályadijat, pálmát nyerni. Ez már olyan életcél, melyért érdemes élni... 98. A hármas örvény. Sötéten látó emberek nemcsak veszedelmesnek, de egyenesen végzetesnek tartják a mai társadalmi helyzetet. Spengler nevű tudós, hatalmas munkában írta meg a nyugati keresztény kultura bukását. Ez azonban túlzás. Az éremnek csupán egyik oldalát nézik. Elkerüli figyelmüket a nagy, katholikus nekiindulás, mely valláserkölcsi téren máris nyilvánul, s melyet sokban a lelkeket fölrázó háború és kommunizmus mozdítottak elő.