P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

í 24. Testvéri szeretet. A világiakat is kötelezi a szeretet. Az Ur Jézus, tanítványai ismertetőjele gyanánt állítja fel az egymás iránti szeretetet. „Arról ismernek meg, hogy tanítványaim vagytok, ha szerettetel lesztek egymás iránt." Az őskeresztényekről jellemzésképen mondották a pogányok: „Nézzé­tek, hogy szeretik egymást !" „Sohasem volt ellen­tét kettőnk között — adja tudtul egy katakombai sírfelirat — hiszen ő keresztény volt". Akeresztény előtt élénken lebeg sz. Péter szava: "A szeretet a bűnök sokaságát eltörli." (1.48.) Menyi megható történetet íaláluk erre nézve a szentek életében, sőt sokszor egyszerű keresz­tények között is. Két testvérről e megható törté­netet olvasunk. Aratás után a fiatalabbik igy tűnődött magában: „Bátyámnak családja van, te­hát több a szükséglete, én könnyebben megélek." Éjjel kiment a mezőre, hogy búzakévéket vigyen át az ő részéből a testvére földjére. Azonban test­vérét is ugyanaz a szeretet éltette : „Öcsém egye­dül áll, neki jövőjére kell készülnie, mig nekem feleségemben, gyermekeimben már segítségem is van." Ő is kiment éjjel a mezőre,hogy kévé­iből öccse földjére vigyen. Midőn aztán a kévék hordása közben összetalálkoztak, egymás nya­kába borultak és hálát adtak Istennek, hogy ilyen szeretetet öntött szivükbe. Ha valahol, a kolostorban kell megnyil­vánulnia a bensőséges szeretetnek. Az Ur választottai, tanítványai vagyunk mindannyian.

Next

/
Oldalképek
Tartalom