P. Kőnig Kelemen: Alverna felé 2. kötet A szerzetes (Vác 1928)

b) Öntudatos szerzetes

A kolostorban beöltözés, fogadalom, szent testvériséget teremtenek. Azt is tudjuk, hogy a kolostorban a lényeges az, hogy sajátos hivatásodat, kötelességedet miképen végzed, nem pedig az, hogy milyen magas állást töltesz be. Mégis megkülönböztetést ad az áldozópapi méltóság. A külömbség már a noviciátban kezdődik: vannak klerikus és lajkus noviciusok. Előbbiek szellemi, utóbbiak külső munkát végeznek. A próbaév alatt egyformán tanulják a rendszeres lelkiéletet, s legfeljebb az a külömbség köztük, hogy a klerikusok nemcsak egyszerűen átélik a szent igazságokat, de olyképen kell lelkükben elraktározniok, hogy egykor azokat mások számára is közkinccsé tegyék. A noviciát után egészen megváltozik a munkakör. Mig a testvérek folytatják külső munkájukat, a klerikusoknak a gimnázium után, a bölcselet és hittudomány óriási tananyagával kell megbirkózniok. Szalézi szent Ferenc azt mondja, hogy a tudomány nyolcadik szentség, erre pedig a sötétség hatalmával megvivandó mai küzdelmekben sokkal nagyobb szüksége van, mint bármely században. Erre a küzdelemre kell készülnie a klerikusnak, megfeszített munka közben. A külső munkáról szólottunk. Tudjuk, hogy az nehéz, — de vidám lélekkel végezve, nemes sportként jótékonyan hat a szervezetre. Erősít, edz. Nem igy a szellemi munka. Az asztal melletti munka nem erősít, hanem szí-