P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka

kor igyekeztem azon, hogy nemcsak néked, de minden legkisebb atyámfiának szent Ferenc Atyánkban emelhessem dicsőségét, hogy gyakran Írásommal nem alkalmatlankodtam : azt mind a mindennapi gond, mind pedig az emberség hozta magával. Úgy vélem, hogy senki tisztelőid közül oly szívességgel és atyafiságos szeretettel nem viseltetik hozzád édes fráterem, mint én. De akárhogy légyen a dolog: én örökös hálaadással azért tartozom, hogy hozzám oly szívességedet tapasztalom, melly által, mind szent Provinciánknak, mind szerzetes Atyánkfiainak dicsőségére s hasznára szolgál. . ,"'"

4) A szerzetesi élet nem szünteti meg a szülők iránti hálát és szeretetet. 1747-ben aug. 16-án Szécsényben tartozkodik P. Nóvák István tartományfőnök, amikor a kolostor egyik pátere, a freibergi Just Rafael, értesült agg anyjának gyengélkedéséről. A következő levél kíséretében bocsátja útra : „A szerzetesi fogadalom semmiképen sem rontja le a szülők iránti tiszteletet, szeretetet, sőt az irántuk való kötelességet velük szemben sokkal inkább emeli ki, mint mások iránt, azért jelen soraink erejénél fogva, a szent engedelmesség érdemének hozzáadásával megengedjük, hogy Just Raphael testvérünk agg édesanyját (seniculam Matrem suam) aki még egyszer látni óhajtja, (vrae Reverentiae conspectum anhele exoptantem) Freibergben meglátogathassa. A pruszkai P. Guardián, amikor ott átmegy, utitársul legjobb belátása szerint adjon azon kolostor páterei, vagy testvérei közül valakit kísérőül. A szeretet kötelességének teljesítése után visszatér a szécsényi kolostorba, visszahagyva Pruszkán kisérő társát. A jó Angyal kisérje útjában. Amerre megyen, ajánlom a jótevők és pártfogók jóságába, vendégszeretetébe. Menjen atyai áldásommal." "') Nagyok és kicsinyek — egyaránt — szerették a szécsényi kolostor lakóit. Javarészt a nép hálája tartotta fenn a szécsényi kolostort nagyszámú növendékeivel, s a nép járult hozzá adományaival a kolostor egyes kiadásainak, restaurálásainak fedezéséhez is. Arra is bőségesen találunk példát, hogy nagy családok éppúgy, mint kis emberek, tehetségükhöz mérten, végrendeletükben emlékeznek meg a szécsényi kolostorról. Az egész vidéken híre ment a sok szentéletű testvérnek, akikről illik külön szólanunk. b) A török világ ezernyi borzalmai, a szalvatoriánus provincia tagjait a lelkek barátaivá tette. Az Úr mondja, hogy igazi szeretete annak van, aki életét adja barátaiért. Az alkalmat, lehetőséget továbbra is nyújtotta a kuruc-Iabanc világ sok szenvedése és a hosszú ideig tartó pestis, mely egyes zárdákat szinte teljesen kipusztított. A kecskemétiben a beteg Spányi páteren kívül csak a hőslelkű Szenczi Gábor maradt meg, a kassai kolostor tagjai közül 14-et vitt el a ragály. A testvérek hőslelkűsége egyben erősítette a rendben a szentség felé törtetést. Azért a század, melyről szólunk, a nagy egyéneknek seregét állítja elénk. Történelmi szempontból felette fontos megállapítást kockáztatunk meg: a ferences történelmet nem lehet egyedül a kolostorok História Domus-aiból összeállítani. Nem szeretik rendtagjaikat