P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 7. Protestánsok Szécsényben
A rend tagjai a tudományosság magas fokán állottak. Temesvári Pelbárt, Laskai Oswát, Szegedi Gergely, Csáti Dömötör tudásával szállottak szembe az új tanok hirdetőivel. A hitújítók velük szemben érezték alacsonyságukat. Sztárai prédikátor is egyik dialogizált szatírájában Böröck papot szerepelteti, aki nem mert szembeszállni a vele vitatkozó hitújítóval, hacsak a kolostorból „Fráter nem jő melléje"." 39 0) A Szentírást állandóan forgatták, sőt miként Nyujthodi, úgy ők is magyarra fordították egyes szakaszait. A rend tagjai emellett abban tűntek ki különösen, hogy az egyház tudományát és elsősorban a Szentírást, rendi szellemükhöz híven, népiesen ismertették. A rendnek épp a népiesség képezte legnagyobb erejét. A rendből aposztatált Sztáray, Kopácsy és Szegedi Gergely is azért értek el nagy sikert, mert még a rendben sajátították el a népies szónoklatot. A népiességhez járult a néppel való együttérzés, a részvét, mellyel a szegény nép sorsa iránt viseltettek. A mérhetetlen szenvedés, melyet elviseltek, mintegy gloriolát rajzolt homlokuk köré, s biztosította mindenkorra. a magyar barát számára mindenki nagyrabecsülését. „Viselted, viselted akkor szerelmes népem jugum ottomanicum, a kemény törökigát — mondotta Blahó a kecskemétieknek — és midőn azt vonnád, a tatárkorbács is tsattant feletted. Akkor jöttünk mi franciskánusok lelki vigasztalásodra és sorsosaid lettünk keserűségedben." 39 1) Hozzá senki sem vádolhatta őket német barátságról. Említettük, hogy a német had Katzianertől kezdve nem egyszer üldözte őket Zápolyay-pártállásuk miatt. A rendi iratok, ősi jegyzetek közt, nem egyszer találunk kifakadásokat a német ellen, mint a többször idézett „levelező könyvben" is panaszkodik az író : „A' német a határszéleket részben már elpusztítá, részben most teszi tönkre, minden módon üldöz bennünket. . . 3 9" 2) Ezért volt akkora becsületük, hogy az erdélyi fejedelmek is respektálták,, menedékleveleket adtak egyes kolostoroknak, a szécsényinek is, miként látni fogjuk. Éppen ezért, mert a néppel, a szegény, ezer sebből vérző országgal annyira egybeforrottak, élték át az ország összes keserveit, de látták egyben az ország régi állapotához mérten a változásokból, a lelki kettészakadásokból az összes bajok okát is. Látták azt, hogy ha a török végig is gázolt rajtuk, azt csak azért tehette, mert a pártoskodás és a hitújítás kettészakította az országot. Minden újabb csapásnál eszükbe jutott a Szt. István, Szt. László, Nagy Lajos nagy és egységes országa. Amiről Telek József később írt, azt ők sokkal fájóbban érezték: „Elszórván Európa némely határain az elmetántorító vad magot, oly ártalmas változást tettek a jó Pásztor juhai között, hogy tsak Magyar Hazánkban, talán soha sem tűz, sem víz, sem vas, sem ón, vagy pogány ellenség annyit nem ártottak, mint ezen ártalmas veteményekből kisarjadzott vad füvek és kétes quomodók." 39 3) A török-dúlta országnak a régi nagy Magyarországgal való összehasonlítása szívükön mély sebet ejt. Immár nemcsak dogmatikai különbség, de a magyar nyomorúság, ezernyi szenvedés teszi
