P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 6. Az első török hódoltság
cekké, istállókká lettek paloták, templomok ! Hej, mi is sóhajtozunk Zápolyay János vajdával, kiről Lestiez, I. Leopold Konstantinápolyba küldött követe, mikor Budán végig megy 1666-ban, írja: „pusztulásukat s mostani iszonyú romlásukat most jobban siratná meg János vajda, ha élne, aki a város első elpusztítása után 1526-ban nem tudta nagy sóhajtozások nélkül szemlélni. " 2 ,°) Szécsény felett szintén lehetett sóhajtozni. A török fanatizmus itt is letarolt mindent, amit évszázadok alatt lassú munkával, erkölcsös élettel teremtett a vallásosság és hazafiság. Hogy a besztercei jegyző feljegyzése valót fejez ki, maguk a török nyilatkozatok s a törökök vallási felfogása a legtalálóbban támasztják alá. A világutazó török író, Evlia Cselebi, ki végigjárta a török harctereket, a magyarországi vallási állapotokról és a törökök „bálvány" irtásáról a következőket írja: „Könyvük az Evangélium, vallásuk messiási, de nem bálványimádók, azért templomaikban faragott képek nincsenek. A magyar templomokban a kereszten kivül más nincs. Vallásuk „luterián", „pápisták", vagyis a római Pápa vallásán levők nincsenek. Azonban a felső-magyarországiak, kiket a német nép legyőzött, majd „pápista", majd „luterián" valláson vannak". Mikor azután mégis katolikus vidékre jutnak csapataik, el is bánnak ezen „bálványimádókkal". „Ez az Ali aga — olvassuk — hogyan vágta karddal a szobrokat ! Az öreg pap szörnyen elbámult ezen. A paptól kérdeztem még, hogy ezek bálványok-e s ezeket imádják-e ? Amire így válaszolt : „Noha a magyar nép a keresztény nemzetek közé tartozik, de azért nem bálványimádó. Templomaikban a kereszten kívül másféle készítményt s a lámpákon és fáklyákon kívül más tárgyat nem tartunk tiszteletben. Az összes falak fehérek, mint a gyöngy. Ámde a német, dunkárkiri és dánországi templomok egész kapuja és fala képekkel és különféle feszületekkel van tele". „Hála Istennek — fejezi be Cselebi — a váradi templomokban már semmiféle bálvány nincs, mert valamennyi muzulmán imahellyé lett." 20 1) Evlia Cselebi Szécsény és vidékének elfoglalásáról is beszámol. Említettük, hogy Buda török kézre jutása után kezdődött a tö^ rökök rendszeres hadjárata észak felé. „Azután — olvassuk Evliánál — a segítségül jött sereg vezérei, Mohamed és Khoszrev bég, a Duna hídján keresztül menvén Pest várából, ügyes és híres kalauzokat vettek maguk mellé s Hatvan, Hollókő, Buják, Szemendre, Szécsény, Gyarmat, Drégely várakat és a Nyitra folyón átmenve, Nógrád és Nyitra várakat, onnan visszafordulva Újvár és Komárom várak alját összerázva megszitálták s a negyvenedik napon igen sok zsákmánnyal Dsigerdelen nevű várnál a Dunán hajókon keresztül menvén, szerencsésen bementek Esztergom várába. Aztán a zsákmányt elosztván, a téli idő előtt hazájukba mentek." „Összerázva megszitálni", eredeti török kifejezés, melynek az értelme Karácsonyi szerint annyi, mint kirabolni. 2' 2) Szécsényt és vidékét tehát először s több izben „megszitálták", mígnem aztán véglegesen betelepedtek, hogy innen menjenek a többi várak katonaságával a bányavidékek felé szitálgatni.
