P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 4. Új emberek, új élet

szás, önzés, haszonlesés töltötte el és állította egymással szembe a lelkeket. Az ellentét mindjobban kiélesedett az egyes családok és még inkább a gazdagok és szegények közt. Hiába hangzott el a ferences Pelbártok figyelmeztetése, intése, korholása. Az áradat erősebb volt, hogysem a kolostorok feltarthatták volna. Annál kevésbbé tudtak a ferencesek általános hatást elérni, mert a pártoskodó nagy családok egyéni érdekeik szolgálatába akarták a kolostorokat is állítani. Ezért újult, ki az ellentét az obszerváns és konventuális testvérek között. Ámbár Igali reformja új szellemet teremtett, mégis nagy ür választotta még el a két tábort egymástól. Egyesülés belülről nem indulhatott ki. 15JO körül Drággfy, Geréb és más főurak a Rákosmezejére idézték meg az obszervánsok vikáriusát, az ismert Sopronczait, s azzal fenyegették, hogy ha nem egyesül a konventuálisokkal, kiűzik a cserieket az országból. Sopronczai tiltakozott a beavatkozás ellen, és azt mondotta, hogy inkább a száműzetést vállalja, semmint a szigorúbb felfogásból engedjen. . . 1Ü

C) Ez az ellentét is oka volt annak, hogy a rend nem tudott egyöntetűen fellépni a veszedelemmel, áramlattal szemben. . . Közben az országra intő csapásként zúdult 1510-ben a nagy pestis. Községek, városok, vidékek néptelenedtek el. A rend nagy önfeláldozással állott a pestises betegek szolgálatába. Több kolostor áldozatul esett hivatásának, egészen kipusztult. Hogy Szécsényt érintette-e a pestis, s következésképp hoztak-e áldozatot a szécsényi kolostor lakói, nem tudjuk. Csak odavetőleg említik, hogy az obszerváns testvérek közül 386-an haltak meg a kórban. i

r") A nagy csapás úgylátszik nem volt elég : a szükséges kijózanodása nem következett be. 1514-ben a Dózsa lázadás remegtette meg az országot, mely alatt a ferencesek szintén sokat szenvedtek. A Dózsa lázadás megmutatta, hogy a társadalom élete genynyes, rothadásos, az ország fája korhadt, s már nem kell nagy vihar, hogy azt ledöntse. A rendet azonban ezen csapások nem roppantották össze. Lelkipásztori életük eredményességét fényesen igazolja az a tény, hogy ez időszakban az áldozatos szerzetesi életre való hivatás igen gyakori volt az ifjúságban. Az 1517. esztendőből származó statisztika szerint a szalvatoriánus testvérek 70 kolostorban 1500 rendtaggal szerepeltek. A szécsényi őrséghez ez alkalommal a négy meglevő kolostorhoz ötödiket is csatoltak, a vámosit. Az 1523-ból származó feljegyzés szerint a szécsényi őrség öt kolostorához 82 rendtag tartozott. Elgondolásunk szerint a szécsényi kolostorban, növendékházban lakott a legtöbb : a növendékekkel, testvérekkel együtt körülbelül 30-an, 35-en. Az 1517. esztendő más nagy eseményt is hozott. A rend összes tartományainak fejei a híres Ara-Coeli kolostorban gyülekeztek Rómában, hogy X. Leo határozott óhajára egyesüljön a szigorúbb és enyhébb irányzat. Az enyhe irány követői azonban nem akartak lemondani kedvezményeikről, így két külön ágra szakadt a rend. A magyarországi konventuális testvérek jó szellemére mutat, hogy a