P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 3. Cseh világ Szécsényben
rongatott helyzetében, de az ország s a felvidék nagy kárára, a kiváló hadvezér hirében álló kalandor Giskra segítségét kérte Ulászló ellen. Giskra tényleg ügyesen vezette zsoldosait és még ügyesebben intézte politikai sakhúzásait. Mindenkor a maga javára használta ki mások szorongatott helyzetét. Zsoldos csapataival — melyekben felvidéki magyarokat is találunk — akkora hatalomra tett szert, hogy a városok ellenállás nélkül hódoltak meg előtte. Hunyady János sem tudta ártalmatlanná tenni. Csak Mátyás királynak sikerült ügyes fogással a délvidékre, Solymos várába ültetni ; de kezdetben mint a királyné, azaz az újszülött király jogainak védője jelent meg a felvidéken. Erre az időre esik Szécsénynek már említett elfoglalása. Pardus de Horka vonult fel az Ipoly mentén zsákmányéhes csapatával. Szécsénynél találkozott úgyszólván egyedül ellenállással. Mocsáry feljegyzése szerint (ugyan ő ezen csatát 1433-ra teszi) a csehek részéről Velkó nevű kapitány is elesett. 11 4) Szécsényre fájhatott a foguk, itt lakott erődítménnyé alakított kastélyában két megye főispánja, nagykiterjedésű birtokoknak ura, Széchenyi László. A kolostor is csemegéül kínálkozott. Miképen folyt le a csata, minő veszteségek voltak mindkét oldalon, a kolostort érte-e veszteség és egyáltalán mily szomorú lehetett azon időszak, az ország kettészakadása, erre nézve értékes oklevelek derítenek világosságot. Ilyen értékes oklevél az, mely 1440-ből származik. Az erősen rongált oklevélről lekopott a piros pecsét ; s ami sokkal nagyobb baj, hiányzik a jobboldali felső rész ; következéskép a felső sorok mindegyikéből 7—8 szó hiányzik. De így is ki tudjuk venni az oklevél tartalmát. Erzsébet királyné írta a levelet nógrádvármegyei híveinek. „Fideles dilecti" — kezdődik a levél. Eam intimationem quam vobis per Johannem filium . . . (félsor hiányzik) intelleximus, sed displicenter accepimus . . . Tehát valami János nevű fiatalember bepanaszolta a királyné híveit, s e panasz kellemetlenül érinti a királynét. A panasz tárgya pedig az a jogtalanság, melyet a királyné hívei a szécsényi kolostoron és váron elkövettek (claustrum et domus lapidea"-ról beszél az oklevél) s hogy nevezettek sáncokkal erősítik magukat. A királyné megütközik hívei jogtalan eljárásán és határozott szavakkal fordul hozzájuk: ha azt óhajtják, hogy kívánságaik valóra váljanak, úgy hagyjanak fel minden néven nevezendő sánc- és várépítési munkával, nehogy a sok baj, melyet (a királyné) kiküszöbölni óhajt, még inkább fokozódjék. „Et aliud igiiur non facturi" fejezi be határozott tiltással levelét: „máskép ne merjenek eljárni." Kelt Bécsújhelyen (in Nova civitate), 1440-ben, Szent Erzsébet özvegy ünnepe előtti csütörtökön. 11 5) Nagy bajnak kellett Szécsényben történni, hogy a Budáról elmenekült királyné után lóhalálban fusson az a bizonyos „János" Bécsújhelyre. Sok és mélyen járó panasza lehetett. Ki volt ez a Joannes filius? Az oklevél hiányzó fél sorát szinte teljes bizonyossággal merjük kitölteni : Ladislai de Zechen, Comitis Neogradiensis
