P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

II. RÉSZ. - 4. A kolostor jótevői

három ezer Rhenes îorintrul való Tiszteletes Pater Provincialis uram Authentica Recognitioja Kglmednél vagyon és azt mindgyárt eő kglmének adhattya, mihelyt kglmednek az három ezer Rhenes forintot felolvassa. Említett Tiszttartóm eő kglme, azon három ezer forintot parancsolatom szerint, üdő halasztás nélkül kglmed kezéhez fogja szolgáltatni. — Borral, Búzával peniglen kglmed requisitiojára, ha szintén nem kedveskedem is, reménlem engemet ollykor az mementobul nem fog kifelejteni. In reliquo Adm. Rndam Paternitatem Vram felicissime valere cupiens, permaneo. Adm. Rndae Paternitates Servus oiligatissimus vestrae Comes Stephanus Koháry. Viennae Sa. Maii Ao. 1724." 1708. Ficsor István hagyott kis szőlőt a kolostornak: „En alul megírt, adom tudtára valakiknek illik, ezen cognitionális levelemben, hogy feleségemmel együtt, Krakovszky Orzsébettel oda adtuk Gyöngyöspüspöki hegyen minket illető szőlőben való részünket, mind hasznával együtt, Tisztelendő Szécsényi páter Francziskánus Atyámuraiméknak szabadossan diszponálhassanak benne, valamint tetczik. Datum Szécsény die 5 octobris 1718, Ficsor István." A szőlőt eladták 34 rénes forintért. 1721.Arimóci határon is kapott a kolostor rétet. Csák Erzsébet nevű jólelkű asszony volt az adományozó. „Tisztelendő Páter Gvardián Atyám Uramnak. Ajánlom alázatossággal való szolgálatomat. Amint ennek előtte is majd minden esztendőben szokásom szerint meghjelentettem vala magamat a Rimóczi határon levő darab rét iránt (meliyet is már most Barátok rétíyinek neveznek) aki is engemet illető jószág lévén, engedtem Tisztelendő Atyaságtok hasznavételire, ily formán, hogy minden esztendőkben Szent Mise szolgálattyokban rólam el ne feledkezenek, hanem Istenes szent szolgálattyokban megemlékezvén, melly istenes munkálkodásában tovább is ajánlom magamat. Maradva is Tisztelendő Atyaságtoknak engedelmes szolgálója Csák Erzsébet. Datum Jászfényszaru die 20 Mártii 1721." 1721. — Kedves az a végrendelet és a néplelket hűségesen tükrözi vissza, melyet egy egyszerű, vallásos ipoly-vecei asszony íratott Szalkay Mihály kántor által : , Anno i 721 die 29 novembis. Én Veczén lakó s özvegy Márti ka, mivelhogy az Ur Isten súlyos betegséggel meghlátogatott, azért hát elsőbben hagyom Lelkemet az Ur Istennek, Testemet pedig az ő annyának az földnek, és az mi kevés jószágocskám vagyon, hagyom lelkem után ily formán : k