P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

II. RÉSZ. - 3. A novíciát története

•választott ki Józsue 12 embert, vitetett velük a tábor helyére 12 kemény követ a Jordán közepéről és idézi Szent Bonaventurát, aki szerint az, aki az ígéretföldjére akar jutni, annak szintén a 12 fejezetből (kövekbői) álló regulát kell választania. „Ebből a 12 kemény kőből, mint Józsue — fejezi be gondolatokban és a Szentírás ügyes alkalmazásában gazdag beszédjét — oltárt csináljatok és azon áldozzátok az istennek, ad litteras, bölüről bütüig megtartván a Szt. Regulát és így minden tartóz­tatás nélkül mehettek a tejjel-mézzel folyó mennyei boldogságban." Ezen idézetekből kitetszik azon idők magisztereinek felfogása és nevelési módszere a szerzetesi életre vonatkozólag. Hogy az álta­lános igazságok előadása, evangélium olvasás és regulamagyarázás mellett használtak-e lelkiéletet tárgyaló könyvet, erre nézve döntő bizonyítékul szolgál a noviciátusban megmaradt „Speculum Novi­ciorum" szerzetesújoncok tükre c. könyv, melyet P. Abrahámffy János szakolcai újoncmester állított össze Szent Bonaventura hasonló c. kisebb kötete nyomán. Számos fejezetben gyakorlatilag mutatja meg az áhítat szellemét és a szerzetesi tökéletességet. Nevelési szempont­ból több elsőrendű fejezettel találkozunk: „De quatuorcautelis novi­ciorum"; „De signis quae demonstrant differenciám noviciorum (signa improborum, curiosorum, superborum)" : éleslátással és mély ember­ismerettel megírt fejezetek. Ezen könyvet a legutolsó beírás szerint még 1839-ben is hasz­nálták. 2 8) II. József óta azonban elvilágiasodott a szerzetesi szellem. Az elöljárók igyekeztek ugyan megmenteni a régi lelkiséget és az újonc­házban derék lelkiembereket alkalmaztak. Egy 1801-ben, professzióra elhangzott beszédben, a magiszter a szerzetesi élet „királyi méltóság­nál is felségesebb állapotáról" beszél az újoncoknak. Á beszédből mégis hiányzik a régiek átélése, bensőséges szíve ; inkább az ész­hez szól. Egy 1805-ben fogadalomtételre mondott beszédben olvas­suk : ... „A szerzetesnek professziója, felesküvése halál és élet . . . Tekincs öltözetedre, fekete durva ruhádra, (tehát ekkor már megválto­zott a régi szín!), melyet unatkozva megvetnek sokaknak szemei: mi mást jelent öltözeted, ha nem a halált, hamut, port, megvetettséget. (A régiek máskép gondolkoztak !) Tekincs klastromodra, celládra, mi más ez, ha nem a te koporsód, mely életedet bezárja . . . Szent Mihály gyertyáját már kezedben tartod ..." „Már, mint vélem, szer­zetes atyámfia, — tér át beszédjének másik részére — elegendő­képpen megértetted, hogy tenéked a professzió által meg kell hal­nod, — ha mindazáltal félsz, rettegsz, vonakodol a szerzetesi halál­tól, intlek és kérlek, távozz innen még időd vagyon, et abi post gre­ges sodalium tuorum, menny a te pajtásid nyája után, ha pedig Szt. Pállal tibi mori lucrum, a halál neked nyereség, halljad, minő nye­reség légyen meghalni professzió által ..." „Ezeket kellett elmon­danom (tér ki a professzió Krisztust követő tökéletesség fejtegetése után a világ felfogására), ezeket kellett elmondanom szerzetes atyám­fia, hogy nyilván légyen, mennyire hibáznak azon ifjak, kik a szer­zetbéli életet behunyt szemmel nézik, tele torokkal kacagják, vélvén a szerzetbéli életről, hogy a klastromokban irtóztató, rettenetes, em­bertelen kegyetlenség lakik, holott a szerzetesek a szent élet és szent

Next

/
Oldalképek
Tartalom