P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
II. RÉSZ. - Kiegészítő fejezetek - 1. A templom és a kolostor - a) A szécsényi kolostor középkori művészete
őseredeíetiségiikben kerülnek a szemlélő elé, és úgy véljük, hogy csonkaságukban, de természetességükben hangosabban szólnak az utókorhoz és jobban megértetik magukat, mint az évszázados mázolások alatt. így az egyházművészet szakemberei értékes eszmefuttatásokban, szakértői dolgozatokban vitathatják meg a szécsényi értékeket. Különös érdekességet és rendkivüliséget kölcsönöz ezen értékeknek a történelmi háttér. Az eseményekben gazdag századok hol elvettek, hol hozzáadtak a régi építkezési formákhoz, úgyhogy egy-egy alkotáson is különféle korok művészete nyilatkozik meg. Ezért még művészi szaktekintélyeknek is fejtörést okoz a szécsényi kolostor, főleg a sekrestye. A múltban is különböző felfogás nyilvánult meg. Henszlmann, az ismert archeológus, „Honi műemlékeink hivatalos osztályozása" c. közleményében 1 0) ezeket írja: „A szécsényi ferencziek zárdájában van csinos csúcsíves; hihetőleg re?ectoriumnak maradványa. Másonrendű, Pataki dr. dolgozata után nyilvánvaló, hogy Henszlmann értékelése nem helytálló. Ha emlékünk nem is tartozik az ország elsőrangú értékei közé, bizonyára nagyobb figyelmet és értékelést érdemel. — Azt különben a hely ismeretéből egészen bizonyosan megállapíthatjuk, hogy a sekrestye sohasem lehetett refectórium : a templom szentélyével lévén összeköttetésben, más célt, mint sekrestyeit egyáltalán nem is szolgálhatott. 1 1) Rómer Flóris, a kiváló bencés archeológus és egyházművész is járt Szécsényben. Jegyzetei között részletesen tünteti fel az értékeket. — Ugy látszik több alkalommal is tanulmányozta a sekrestyét és templomot, mert iratai között többféle feljegyzést találunk róluk. Ismertetést készült a szécsényi értékekről írni ; sajnos túlnagy elfoglaltsága miatt erre nem került a sor. — A sekrestyéről ezeket jegyezte fel : „A sekrestyét három ablaka világos hajlékká teszik : középen 86'3 cm oszlop, mely csúcsíves talpazaton áll, fejezete a négy evangélista jelképét foglalja, elég durva kivitellel. Köztük sajátságos habozott levélékítménnyel. A szárnyas angyal hanyatt fekszik, a szárnyas oroszlán letörött fővel és külső lábakkal, a sas és szárnyas ökör szemközt néznek. A gerincek vállköveken nyugosznak és zárkövejk rózsákból, gyümölcsökkel ellátott levelekből (eddig egyedüli példán y, melyet láttam) állnak. Egyiken Szent László, jobbjában keresztes országalma, baljában bárd, baltérdével térdel. Ás üres tért rózsák foglalják el : szemközt vele Szent Katalin, jobbjában pálmaág, baljában, melle előtt kerék ; az üres tér rózsákkal. (Láttuk föntebb, hogy Patakinak más a nézete). Kettőn (fejével vakaródzó, lábához nyúló) párduc v. kutya (görnyedt állatok) ; másikon fülét vakaró kos, v. antilope teste ; ismét másikon emberfej rózsától környezve ; ezek mind durván másolvák. — T. Isten, mily csinos faragványok jönnének napvilágra, ha a faragványokat tiszta eredetiségükben látni lehetne. — A falban szenteltvíz tartó, vagy kereszkút. —