P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

II. RÉSZ. - Kiegészítő fejezetek - 1. A templom és a kolostor - a) A szécsényi kolostor középkori művészete

^alkalmazott gyámokról. Ez a tény viszont arra figyelmeztet, hogy a kolostor építését nem helyezhetjük a XV. század közepén túlra, mert ekkor már a bordákat többnyire a belső falsík mögül indítják, gyá­mokra tehát nincs szükség. A gyámok elhelyezése a következő: a a falsíkok harmadolva vannak és minden harmadból, ezenkívül a sarkokból, tehát 8 oldal- és 4 sarokgyámról indul 3—3 boltozatborda. A sarokgyámokról induló középső, vagyis átlóbordák csúcsíve talsl­kozik a két szomszédos oldalgyámról induló bordával egy-egy záró­kőben s tovább nem folytatódik, hanem az oldalgyámokról indul még 2—2 borda, ezek közül a középsők tálálkoznak egy új zárókő­ben és ebből a zárókőből indul átlóirányban borda le a központi pillérre. Ha már most az egész boltozatot az alapsíkra leforgatva kép­zeljük, megkapjuk a tervező gondolatát, aki az alapsíkot nem négy négyzetre osztotta, mikor a boltozatot kitervezte, hanem 36 kis négy­zetre s minden második négyzet sarokérintkezése fölé tervezett vál­takozva egy-egy zárókövet. Összesen 12 zárókövet kellett tehát alkal­maznia az összes bordák találkozására s minden zárókő 3—3 borda csúcsívét fejezi be. így kapta a tetszetős és mégis bistonságos csillag­boltszerkezetet, amelynek megépítéséhez nem is kellett fő- és mellék­bordákat alkalmaznia, hanem csak egyféle bordát, mert a bordák ily elrendezés mellett meglehetős egyenletesen vannak megterhelve. Mind a tizenkét gyám azonos kiképzésű, de más-más díszítésű. Az alapidom cilindrikus félkúp, stílszerű párkánybefejezéssel. Ez a cilindrikus félkúp nem jöhetett létre az angol eredetű úgynevezett „szamárhát-ív" ismerete nélkül, tehát alkalmazása sem lehet a XV. századnál előbbi. ö) Valamennyit levél-illetve virágcsokor-ékítmények borítják s mint ilyenek a legpazarabb gótikus kiképzések példái. A levélzetek elrendezésénél előforduló „bimbós kidudorodás" sem engedi meg, hogy a XV. század előtti időkre gondoljunk. A zárókövek különböző kategóriákba tartoznak. Az 1, 2, 3, 4, 5, 6, számmal jelzettek valóságos gyümölcscsendéletek. Hasonló alakításra ismét nem találunk példát a gótikus külföldi remekek közt sem. A levelek közül kikandikáló gyümölcsök annyira élethűek, hogy bátran beillenének a legkiválóbb olasz renaissancemesterek alkotásai közé. Az ötödiken, a gyümölcsök közül kikandikáló női fej, czak a renaissance-hatása alatt jöhetett létre. E hat zárókő készítése tehát ismét nem tehető a XV. század legvégénél előbbre. A 10, 11, 12 számmal jelzettek fantasztikus állatábrázolások, értelmüket csak a középkori szimbolikában való beható kutatás adhatná meg, 0) kiképzésük anató­miailag oly tökéletes, hogy a a renaissance-művészet hatását lehe­tetlen észre nem venni rajtuk. A 3-al jelzett zárókő dúsfürtű koronás királynői alak, elütő a Mennyek királynőjének középkorban szokásos ábrázolásaitól, való­színűleg nem is Szűz Mária ihlette a faragó művészt, hanem talán egy valóságos királynő. Elsősorban Zsigmond Király első feleségére, Nagy Lajos leányára : Máriára gondolunk. Analógiaképpen a Mária­zell-i relief Nagy Lajos és felesége portréjával tettük meg az ösze­hasonlítást,') de a szécsényi zárókő királynői alakja sokkal élethűbb

Next

/
Oldalképek
Tartalom