P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 16. Viharokon keresztül szebb világ felé

Az élet mind nehezebbé és nehezebbé válik. Ruhaneműt már csak titokban lehet kapni. Minden más egyebet jegyre, de csak keveset. Petróleum havonként két és fél liter jut csupán. Olajat régen láttunk. Az örökmécsesbe kerül a kevés petróleum. Lámpa nincs, a gyertyát kímélni kell. A konyhában jövünk össze, hol a szakácstestvérek híjján az öreg Mari néni főz és mi az egy gyertya világánál breviáriumozunk. A katonák novemberben végleg kihurcolkodtak a kolostorból. Decemberben 20 fokos hidegre virradunk. Dec. 19-én kolostorunk vendége dr. Magyar István kúriai bíró, budai szindikus : táskában visz magával kis szalonnát, hogy legyen zsírjuk karácsonyra. Jellemző eset. Veszedelmes lelki kór terjed : az emberek előtt semmi sem szent. Különösen kivesz az emberekből a VII. parancs sérthetetlensége. A panasz általános. A Szécsénybe helyezett P. Timót táskája felvágva, üresen ért céljához. Karácsonyt is megértük újra. Különös karácsony volt ez. Orgonánk elromlott; kántorunk orosz fogságban sínylődik. A házfőnök a helybeli muzsikus cigányokkal taníttatta be a karácsonyi énekeket, melyeket azok kísérték a templomban. 1918. Ki hitte volna, hogy ennyi ideig tartson el a háború ? Csak az orosz fronton szünetelt a harc. Lenin és Trocky leszerelte az orosz katonaságot és az orosz nép nyakára ült. Lesz ott szép világ í A nyomorúság nőttön nő. A dohány végleg kifogyott, ami nagy veszedelem a magyar embernél. Cseresznye és meggylevéllel tömik meg a pipát. De hagyján a dohányhiány. Nagyobb baj, hogy minden más egyébből is kifogyunk. A nagyböjtben vigaszunkra, igen sok a gyónó. Feketevasárnap d. u. 2 órakor még gyónnak, reggel 6 órától kezdődőleg. Nagy meglepetés ér bennünket : orosz fogságból haza tér kántorunk, Zeiner, A nagyheti szertartásra, egyházi énekekre, szépen betanítja a népet. Június 5-én országos fagy. Még ez hiányzott. Az országban úgyis veszedelmes tünet lép fel. Mintha belső ellenségek támadnának az országban, akik sorvasztják azt a kevés lelki erőt, mely a népet még élteti. Azt már mindenki látja, hogy a népek ezen nagy háborújában az lesz a győztes, aki tovább bírja lelkierővel. De éppen ezt a lelkierőt, hitet és reményt kezdik ki. Ha a hatalmon levők nem vigyáznak, ha kemény kézzel nem nyúlnak a dologba, úgy ezen a fronton veszítjük még el a háborút. Nagy lelkesedéssel gyűlik a pénz a tervbe vett katholikus sajtóra. Vajha nem lenne késő ! Debuisset pridem. Június 13-án Szcitovszky Béla országgyűlési képviselő, fia meggyógyulása alkalmából, szép miseruhát ajándékoz templomunknak. Az aratás megvolt. Eredmény sírnivaló : holdanként 20 kilót fizetett a búza. A szegénységet mint vesszőparipát nyergelték meg a belső ellenségek. Ez már több a soknál, ami történik. Ez a szellem forradalomra vezet. Custos, quid de nocte ! őrtállók, nem látjátok, hogy házatokat gyújtják?!