P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 2. Élet az ősi kolostorban

festegetik a középkori egyház vallásos iratait, nem e világi életüket tengetik vele, hanem a másvilágit keresik, nem a maguk hirét, előmenetelét, gazdagságát szolgálják, hanem egyedül Isten akaratát, dicsőségét. Franciskánusok és dominikánusok, pálosok és karthauziak, barátok és apácák egyaránt. Fordítják a maguk és testvéreik lelkének épülésére a bibliát, másolják, kivonják a nagy Pelbárt prédikációit, szerkesztik a legendákat, gyűjtik az elmélkedéseket és imádságokat, az áhítat ihlettebb perceiben tolmácsolják a szent doktorok énekeit és rebesgetik a magyar keresztyén szív első himnuszait. Mindezt a középkor merev dogmatizmusának, alkut nem ismerő aszkézisének, de betühite és csodálatos képzelgései boldogító erejének szellemében."

8

8) Eltekintünk a tudós tanár utolsó mondatának cáfolásától. A tény áll : a kolostorok lakóinak köszönhetjük kódexeink s történeti feljegyzéseink javát. Ha nincsen törökvilág, mely úgyszólván az összes kolostorokat elpusztította — ki tudja mennyi kinccsel rendelkeznénk. De igaza van Karácsonyinak : A kevés kódex „csak a zivatartól messze ragadott ágacskái egy kitört termő gyümölcsfának."

8

9) E fa szécsényi ágának leveleit vájjon merre hordta a vihar? Konstantinápolynak Magyarországra vonatkozó iratokkal teli nagy magazinjai felszínre hozhatnak még bizonyítékokat,

9

0) neveket, melyekből megtudjuk, hogy ez és az a testvér, páter évek hosszú során keresztül kimondhatlan türelemmel rótta a betűket és ez vagy ama szécsényi ferences rajzolta hozzá a bőrhártyákra a szépséges iniciálékat. Azok az értékes kelyhek, melyeket a Széchenyi család ajándékozott a rendháznak, ki tudja — a lelkipásztori élet megjutalmazása mellett — hány kódex írásáért vagy másolásáért adattak? Az irodalomtörténetből ismerjük a Toldy Ferenc által legrégibbnek elismert könyvet, az Ehrenfeld-Jókai kódexet. Párisban iskolát járt ferences hozta haza Avignonból a „Speculum vitae S. Francisci et sociorum" c. munkát, Szent Ferenc és társai szépséges életét, melyet itthon 1380-ban magyarra fordítottak. Ez a munka nemcsak a magyar irodalom számára jelent nyereséget és eseményt, de egyben kinccsé és erőforrássá, az életszentség termékenyítő esőjévé lesz a kolostorok számára. „Gyorsan híre terjed az őserőt reveláló magyar kéziratnak — írja Vargha Dámján ; más-más guardián kéri könyörögve ennek egy-egy példányát másolásra, mindenütt a rendi testvérek és általa a ferences közszellem, sőt közvetve a magyar nép épülésére. Nincs elég példány. Mind többre és többre van szükség a tiszta áhítat kielégítésére. Ezért szívesen másolják ismét meg ismét. Érezte minden elöljáró : amint haladnak a lapok számában az olvasók, úgy mélyed és mélyed az egyszerű testvérek lelkébe a gondolattal a ferences buzgóság igazsága és mélysége, — mind közelebb Szent Ferenchez." Boldogan adták kézről-kézre a drága könyvet. Megismerték belőle szent Ferenc szécsényi fiai is az Istenhez emelő életet. Megismerték, hogy „mi atyánk boldog ferench minden miuelkedeteiben Istenhez volt hasonlatos." Hatása kitört a kolostorokból és életet kért, vagy inkább nyújtott a magyarság ezreinek. Mély élet-