P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 15. Lassú sorvadás

rendnek két tagja a Religio c. folyóiratban. P. Szmetlik Chérubin nagy buzgósággal,..de gyarló magyarsággal adott kifejezést a reform utáni vágyának. „Ütött a reform órája, elérkezett az az idő, melyről azt mondják, hogy vagy jobbra, vagy balra." Nyiltan kimondja: „mi a teljes értelemben eddig nem voltunk szerzetesek." Ami a lelkiséget illeti, még ő se hirdeti a réginek teljes visszaállítását. „Sokan attól tartanak, hogy majd ismét lábra kap a régi szigor (!), hogy majd fel keilend éjjel kelniök, fejüket leborotváltatniok és talán a fapapucsokat is lábukra húzniok : ez igazán rémalak, mely megzavarja képzelődésünket ..." A dolgozatot abból az esetből kifolyólag írta, hogy a hercegprímás nevében Vibor József c. püspök egyes kolostorokat hivatalosan meglátogatott . . . Szmetlik reformtörekvésére a feleletet nagyobb tollforgatói készséggel és gúnnyal adta meg P. Tóth Ráfael. „Adja az ég, hogy ne legyen hasonló ahhoz, ki tulajdon házát meggyújtja, első kiált tüzet. De különben ki tagadta, hogy a jó rend minden dolog lelke; erre oktassa Ön azokat, kik rábízattak és mások rétjébe ne vágja kaszáját ... Mi lelkiismeretünk meggyőződésében éltünk eddig, még pedig az Egyház szellemében, oly szabályok alatt, melyek megtartására ünnepélyesen köteleztük magunkat. . . Igen kár volt felhozni, „mintha attól tartanánk, hogy a régi szigor ismét lábrakap ;" ezen már túl vagyunk. " — A helyzetre teljes képet nyújt ezen néhány sor : „A votum paupertatis legjobban megjárta" írja Szmetlik. „A kaini irigységet kár annyira elárulni" — replikáz Tóth. A szerzet — tudja jól Ön is — mitsem ad ; magunknak kell magunkat ellátnunk a nélkülözhetetlenekkel. Különben lenéz, megutál minket a világ, melyben élnünk és halnunk kell, önt sem véve ki : azt pedig, amin a nélkülözhetetleneket megszerezhetjük, ami az Ön szemében szálka, lelkészi és beh sokszor verejtékes szolgálatunk által érdemeljük meg (értetik — teszi hozzá zárójelben a szerkesztő : a szerzetnek, ki egyéneit mindennel ellátni tartozik; — ámbár a cikkíró nem erre gondolt), ebben ön eddig még nem verejtékezett . . . Ezzel kifizettem, amivel tartoztam és még adósa is maradok." Tóth Ráfael. ,:i

4) A levelezésekből hiányzik a lelkiség . . . Annál több szó esik a gazdasági ügyekről, dohányról és más egyebekről. Hogyan birták a tartományfőnökök az igényeket kielégíteni, a nehézségeket eloszlatni, külön fejezetet képezne. Mert hiszen gazdagabb helyről szegényebbre való áthelyezés nem ment zökkenő nélkül. Még olyan nagynevű egyén, mint Szegedi Kilit, volt szécsényi házfőnök és irodalmi férfi is keserves levelet ír a tartományfőnöknek egyik dispoziciója alkalmával, mert erősen dohányzó páternek füstös szobáját kellett volna elfoglalnia. A dispoziciót meg kellett változtatni. A tartománygyűlések feladatát úgyszólván egyedül a nehézségek eloszlatása, a hézagok betöltése képezte. A gimnáziumi tanárok egyrészt szellemi többletet jelentettek, de másrészt külön kasztfélét alkottak s nem lehetett őket bárhová helyezni. A régiekhez hasonló nagy lendület, alkotó munka nem történt. Egyes egyének igyekeztek még itt-ott fönntartani a régi tekintélyt. Vége volt annak