P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka

türelemmel viselte ; a betegek, haldoklók szentségeit mélységes áhítattal felvéve, életének hatvanadik, szerzetességének negyvenkettedik és provinciálisságának harmadik esztendejében, utolsó napjait közeledni érezvén, nagyon vágyódva az Úr szentei közé jutni, életét és hivatalát megnyugodott lélekkel fejezte be Szécsényben, 1780ban, május 13-án, hajnali 6 órakor. "

(j0

G) Napfölkeltekor gyúlt ki a vak számára az örök világosság ! ... Munkás életének kellős közepén törte ketté a halál. Kidőlt az utolsó nagy egyén. Nem csoda, hogy aztán kidöntötte a vihar a tartományt is... * * * Egy pillanatra megállunk ezen fejezet végén. Aki látta az Alpok égbenyúló magasságait, megérti a turisták vállalkozását. A hegyek magassága vonz. Azok a nap fölkeltében bíborszínben ragyogó fehér csúcsok megacélozzák a vállalkozók tagjait. Nem ismernek akadályt, hogy a legmagasabb csúcsra is feljuthassanak. — A léleknek, az emberi életnek is vannak hegycsúcsai, magasságai. A lelkinagyság még inkább vonz és boldogít. Ez a fejezet, a benne szereplő kiváló, nagy lelkek, oly magasságot jeleznek, mely bámulatra, de egyben követésre is ragad. Az ő példájuk, az ő áldozatos életük sarkalt ezen munka megírására. Szép életük, mint a napsugárban ragyogó hegyorom, vonzották lelkünket s hogy életük lelkimagasságát elérhessük, kellet megírnunk és megjárnunk az előző századok történetének útját. Ha nem zúdul az országra II. József kora, micsoda lendülettel vezették volna e nagy egyének követői, tanítványai a népet s hazát 1 De hajh, Kósa aggodalma valóra vált ; jöttek az „antikrisztus előlnyargalói" ; jött a febronianizmus, jozefinizmus, mely nemcsak megtépázta a hatalmas tölgyet és tölgyerdőt, de egyszerűen kidöntötte, levágva annak éltető gyökereit. Olyan időszak következett, melyben Krasznahorka refrénjét travesztiálhatták : Hős barátok dicső kora, — nem jő vissza többé soha.. . A szentély kriptájában nyugszik a hősöknek e nagy csapata. Bedét és Kósát kivéve. Bede — mint tudjuk —, külön helyet kapott, 1779-ben pedig megtelt a szentély alatti kripta. Új kriptát készítettek a kórus alatt. Az új kriptában Kósa kapta az első helyet. „Első volt a provinciában, mint tartományfőnök — jegyzi fel a krónikás, — az új kriptában is őt illeti az első hely." Ezen alkalommal Bedének holttetemét is valamivel mélyebbre helyezték: közel jutottak egymáshoz Kosával. Úgy érezzük, hogy nagy testvéreink köztünk járnak és új tettekre hívják a jelen s jövő ferences generációt. Bocsássatok meg jó Atyák és testvérek, hogy az ismeretlenségből kiemeltünk benneteket. Rejtve akartatok maradni. De a fiatalság éhezi éltető példátokat s a lelki magasságra akar jutni, melyen ti jártatok...