P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka
jainkig a mindig munkás P. Kósa emlékét, az évszázadokra épült kerti kőfaltól, a templom és kolostor számos munkájáig. — Szécsényből Gyöngyösre került guardiánnak. Aztán még magasabbra emelte a derék îérîit a közbizalom, testvérei szeretete : tartományfőnökké választották 1777-ben. Átérezte hivatala nehézségét. Perzselő sirokko készült nyugat felől átcsapni az országon. Azért lelkének mélyéből törnek elő az intések. Ő ismeri a szerzetesi élet lényegét : az engedelmesség által történő teljes átadást, lemondást. Már a Klarisszáknak szóló levelében felhívja a nővérek figyelmét az engedelmességnek mindennél nagyobb fontosságára és idézi Szent Bazilius püspök szavait: „A szegénységet tartani, tiszta életet viselni, sok Pogányoknak és ezek felekezete Filozófusainak is adatott, de magunkat, tulajdon szabad akaratunkat megtagadni és szabadból szolgává lenni, senkinek sem engedtetett, hanem a Krisztus Jézus szent Keresztje követőinek, vagy az Apostolok példájábul is nyilván tapasztallyuk. (S. Bazil. Inst. Vitae Relig.r • Most még inkább hangoztatta a szent fegyelmet, mert az idők járása megnehezedett fölöttük : „Ezen annyira zűrzavaros időben, mikor azt látjuk, hogy a világ saját vesztébe rohan, az engedelmesség általi önátadásunk erejére annál is inkább van szükség, mert Szent Ferenc intelme szerint a mi hivatásunk nem az, hogy Magdolnával édes szemlélődésbe merüljünk az isteni titkok felett, hanem sokkal inkább az, hogy Mártával szorgoskodjunk az Úr szolgálatában és a lelkek üdvének munkálásában." Ugyanezen levél végén a császári rendelet értelmében kijelöli egyházmegyénként a páterek kötelességét, a vizsgákat illetőleg. 00 4) Egész lelkével hivatásának élt és igyekezett testvéreit a szerzetesi tökéletességre vezetni és egyben előkészíteni a közelgő viharra. Bármennyire nézett mélyen a világ folyásába, azt még sem merte volna gondolni, hogy oly idő következik, amilyen tényleg bekövetkezett. De akkor már nem élt. Körútjaiban vissza-visszatért kedves helyére Szécsénybe. 1779ben itt írta meg és innen küldte körlevelét az egyes házakba. Mindig jobban és jobban látja az idők mostohaságát s a jövő veszedelmeit: „Gyámolítsák a kétségbeesetteket és szenvedéssel sújtottakat, ezeket vigasztalva, azokat felemelve ; segítsenek a tespedteken és elnyomottakon, ezeket védve, azokat serkentve ; könyörüljenek a bűnösökön és szűkölködőkön, ezeknek segítséget nyújtva, azokat javítva; kormányozzák a méltókat és méltatlanokat, ezeket kerülve, azokat jutalmazva." A vihar előszelei mutatkoznak, melyek ágakat tépnek : több egyénnek engedelmessége körül bajok voltak... Levelének végén, mintha rossz előérzete lett volna, testvérei imáiba ajánlja az egyházat a rendet és önmagát : „Az ég veletek tisztelendő atyák, drága testvérek. Kérjétek Istent, hogy magasztalja fel Szentegyházát és alázza meg annak ellenségeit ; tartsa ,meg rendünket a szent fegyelemben és őrizze meg a botrányoktól. És énrólam is emlékezzetek meg szentmiséitekben és imáitokban, ki annyi nehézség között hányódtatom ... Kelt Szécsényben, 1779. ápr. 10-én."
