P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka

szobájába vitték a szerény ételt ; ő ezt is megosztotta Balogh Mihály nevű elszegényedett vak nemessel. így érte meg 50 esztendős áldozópapságának idejét, melyet nagy ünnepélyességgel szoktak megtartani. Ő szerénységben teljesen vissza akart vonulni a nyilvánosság elől. Azonban ez alkalommal kénytelen volt engedni a szeretetnek, mert ez magasabb helyről jött. Ugyanis Barkóczy Ferenc egri püspök, P. Bede nagy tisztelője, kérte, hogy aranymiséjét nála, Egerben, tartsa meg ; ennek a megbecsülésnek nem lehetett ellentmondani. Öreg napjaiban, csendes imái és szenvedése mellett, nagy örökséget hagyott ránk leveleiben, melyeket Blaho Vincének írt a rend nagyjairól, akiket ő ismert, vagy akikről szem- és fültanuk útján értesült. Elgondoljuk, hogyha P. Bede József nem írta volna meg ezen leveleket — melyekből mi is sokat idéztünk — hány nagy egyénnek élete maradt volna ismeretlen előttünk, mint az előző korokban. A Blahóhoz írt hosszú beszámoló levelét, melyből többször idéztünk, így kezdi : „Minapi levelemben tett Ígéretem szerént szivesen kívánok eleget tenni T. Atyasága szándékának és ezen csekély szolgálatomat szent Provinciám mellett tartom szerencsémnek, de az én Istenem előtt tudományt teszek, hogy hazugságot nem akarok írni, hanem amiket hallottam a régi Atyáinktól, szórói-szóra le nem írhatom ugyan, de a dolgok velejét igazán felteszem. Némely dolgokat a P. Remigius Nyájas üdéjétől fogva láttam s tapasztaltam, némelyeket pedig hallottam. Hogy magyarul írok, könnyebben jutok hozzá, mivel életemnek hetvennegyedik esztendejében tapasztalom mind emlékezetemnek, mind egészségemnek nagy erőtlenségét..." És ekkép fejezi be hosszú, szép levelét : „A több kérdésére is T. Atyaságának nemsokára megfelelek. A rossz írást reszkető kezemnek tulajdonítsa. Kívánok üdvösséges ünnepnapokat, számos új esztendőket elérni s tölteni egészségben, magamat pedig ájtatosságában ajánlom és maradok Szécsényben dec. 22-én 1758. T. Atyaságának szerzetes szolgája Fr. Bede József". Ezen és hasonló értesítésekből állították össze Blahó és utódja, Verebélyi, a rend nagyjairól szóló monográfiát. Ebben az időben írta a Rákócziról szóló leveleket Blahónak, melyet P. Nagy András lemásolt. Úgy véljük Bede életét megismerve, még inkább fogadhatjuk szent ereklyeként levelét, Rákóczi jellemzését : szent ember írta, nagy emberről... Nagy volt Bede József életében, de legnagyobb volt halálában. Azaz épp azért tudott olyan csodálandó lelkinagyságra jutni, mert a szenteknek lelkiségével rendelkezett... Aranymiséje után nemsokára nagyobb betegségbe esett, olyannyira, hogy már misézni sem tudott. Azt lehetett hinni, hogy hamarosan befejezi életét. De az utolsó nap még sokáig késett Közel két évig tartott a megpróbáltatás ideje, melyben különösen kitűnt, hogy minő hősi lélek lakozik József Atyában. Mikor 1760. szeptemberében közel érezte végét, s a testvérek és a házfőnök atya megjelentek betegágyánál, arra kérte a házfőnököt, hogy az ő