P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka
Szép szavakban emlékezik meg a Necrológium Hász János Páterről is, aki 1768-ban fejezte be csendes öregségben a szécsényi kolostorban munkás életét. Számtalan kolostorban munkálkodott. így 1737-1741-iga szécsényi kolostorban, mint németnyelvű szónok. Kőrösbánya, Beczko, Jászberény. Gyöngyös,, Kaplony, Szabadka után aztán ismét Szécsénybe került, honnan az Ur szóllította magához. A Necrológium szerint : Hász János galambszelídségű, ájtatos szellemű, imádságos lelkű férfiú. .Imádságos lelkülete miatt szerette a magányt, de a közös imáról sohasem hiányzott. Nagy buzgalmat fejtett ki Isten háza fényének emelésében. Á gyóntatószékben és a betegágynál nagy szeretettel áldozta fel magát és ilyen szent önfeláldozásban állhatatos maradva, halt meg boldog öregségben. 5 8") Blahó még azt írja róla : Említetteken kívül a ferences szerénység és mélységes alázat embere, aki megvetve a földiekről való gondoskodást, az isteni dicséretekben és a szív fohászaiban szeretett időzni éjjeken és napokon át. Ünnep volt számára, ha órákon át imádkozhatott. Szobájából az ágyat is kivitette és mindent, ami a test kényelmét szolgálhatná. Azon elgondolása, hogy a szent Szűz Anyja (szent Anna) tiszteletnek örvend ugyan, de atyja (Joachim) nem, mindenképen azon volt, hogy szent Joachim tiszteletét is emelje. Ezen buzgólkodásában elérte könyörgő levelével azt, hogy Grassalkovich Antal gróf a Szabadkához közeli Mélykuton építendő templomot Szt. Joachim tiszteletére szentelte. Halálát közeledni érezve, áhítattal vette fel a végső szentségeket és utolsó leheletéig imakönyvből imádkozva, költözött az örökkévalóságba 1768. november 26-án, a szécsényi kolostorban . . , 58 3) Az 1772-ik esztendő vitt az örökéletbe három szeráfi lelket : Június 20-án halt meg Gyulai Rafael fiatal áldozópap, orgonista. A Necrológium kevés, de jellemző szavakban állítja elénk szép lelkét : „Önmegtagadó életet élő ifjú, kinek testén, halála után, vasszöges övet találtak." — A rákövetkező nap az örökéletbe kísérte hasonló gondolkodású és életű laikus-testvér : Somodi Jácint, az orvos, gyógyszerész testvér. Blahó-Verebélyi a következőkben ecseteli életét : Kiválóan jártas volt az orvosi tudományban, aki nemcsak a kolostor, de nagyon sok világi betegnek is sietett segítségére és gyógykezelte hathatósan és eredménnyel. A szegényeknek a gyógyszereken kívül ingyen segítséget nyújtott, Krisztus iránti szeretetből, akit a szegényekben és szűkölködőkben szemlélt. Az erényekben jártas ember volt. A szegénységet és a szerafikus élet nélkülözéseit nagy szeretettel s örömmel viselte. Az önmegtagadó élet iránti szeretetében nem elégedett meg azzal, hogy testétől megvonta szinte a legszükségesebb táplálékot, de annak nagyobb sanyargatására vaskampókkal ellátott ciliciumot viselt, melyek a járás alkalmával mélyen hatoltak derekába, erős fájdalmat okozva neki (acutumque ex filis ferreis cilicium, quo caro circa lumbos ad intensiorem dolorem comprimeretur). így ért el 32 esztendős kort, melyből 10-et a szeráfi redben szentelt jámborul és ájtatosan Istennek, mely rövid, de kemény bűnbánat és önmegtagadás után, érdemekben gazdag életének a testi láz és a szent tűz vetett véget