P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka

Te Szienai Vincéd : mindkettőnk épülésére. Engedje ezt meg nekünk mindörökre az, aki mondotta : parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást, mint én szerettelek titeket. Amen. Olvasd el, fiam, írd le magadnak az én emlékezetemre. Olvasd Kempis Tamás L könyve utolsó fejezetét és magadnak és nekem esdekeld ki az Ur szent Lelkét és az ő szent működését. Amen. Ne a természet, hanem a kegyelem szerint alakuljunk, hogy a kegyelem s végül a dicsőség fiaivá lenni vágyódjunk. — Olvasd Kempis III. könyve 54. fejezetét.""') — A XVIII. században megjelent sok aszkétikus és prédikációs könyv is mutatja a ferencesek lelkivilágát. Ez volt a légkör, mely nagy egyéneket termelt. Minden kolostornak jutott, a szécsényinek is. Sőt a szécsényinek még több jutott, mint más kolostornak, mert növendékház lévén, kiváló, példás egyéneket helyezett az elöljáróság a növendékek mellé. A szépséges kertből, aranykalászos rónáról csokorba fűzzük a szebb virágokat, a teltebb búzakalászokat. Az előbbi fejezetekben néhány nagynevű egyénről már meg is emlékeztünk : P. Nagy Jánosról, P. Séra Györgyről, P. Fülöp Andrásról, a török világ hőseiről, valamint az 1710. esztendőnek 4 áldozatos egyénéről, akik Szécsényben a pestises betegek szolgálatában estek áldozatul. Kívülük az előző század végéről kell a szécsényi kolostor lakóinak egyik legkiválóbb egyénéről megemlékeznünk : P. Lázár Norbertről. P. Bede József ismerte még Lázár atyát, Blahó Vincéhez írt levelében róla ezeket írja : „Ezen szerzetes atya, mint másik Paulinus, rabságra adta magát szerzetes Atyafiáért. Mert midőn 1687-ik esztendőben P. Móra Áthanázius gyöngyösi guardiánt a törökök az egri tömlöcbe vitték volna, és sem a váras, sem a Convent meg nem szabadíthatná, mivel nagy summa pénzt kívánt a török érette, ezen páter jószántából magát rabságra adta és a guardiánját megszabadította. Mennyi nyomorúságokat szenvedett a tömlöcben, mennyi vereséget, minémű nagy éhséget két esztendeig való rabságában, maga sem magyarázhatta meg. Mivel a keresztények tábora körülvevén Egervárát, éhséggel szorongattatták, a kutya, vagy marhabélt és még a szemeten heverő bocskorbőrt is jóízűen megette volna, ha kaphatta volna. Megszabadulván rabságábul, öregségéig dicséretesen Concionatorságot viselt; végre 1710. esztendőben, midőn Gyöngyös városán a döghalál nagyon elhatalmasodott volna, a pestisesek szolgálatytyára adta magát és egynéhány heti szolgálattya után a pestisben meghalt istenesen dispozitus, társával együtt, P. Gárek Dániellel. Gyöngyösön született P. Norbert." "

8) (A levél ezen részét 1. 249 1.) Az életet adó hősiesség ezen példájának olvasására az ember csak azon csodálkozik, hogy P. Lázár Norbert szenttéavatását nem szorgalmazták. Hasonló hősiességet a legnagyobb szentek életében találni csupán. Mikor a keresztény seregek elfoglalták Egert s P. Norbert kiszabadult, az Eger ostromlásában súlyos sebet kapott Koháry István-