P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka
Az 5 prokurátor-páter pedig misszionáriusokként községrői-községre jár és segít a plébánosoknak a gyóntatásban." ' 6 2) így ment állandóan a munka. Mikor pedig még jobban felhalmozódott, főleg nagyböjtben s húsvétra, csak annyit szokott jelezni a historikus : „három páteren kívül mindenki a vidéken van." A munkateljesítményről részletes adatok csak 1760 után maradtak. Ugyanis az 1759-i Gyöngyösön tartott rendi káptalanon hozták a határozatot, hogy minden házfőnök tartozik vezetni a kolostor történetét. A szécsényi kolostor valamelyik tagja, esetleg házfőnöke azonban, nagy örömünkre, már 1737-ben hagyott ránk nagyjelentőségű adatot. Könyvből kiszakított papírlapon összegezte az 1736 május 15-től 1737 júl. 13-ig tartó időszak lelkimunkáját. Ezen feljegyzés szerint a páterek Szécsényben és a vidéken ezen esztendőben 376 szentbeszédet tartottak, 21.346 hívőt gyóntattak és az egyházba 13 visszatérő protestánst vettek fel. Ezt a lapot megtalálta P. Nagy András historikus és könnyen felismerhető, jellegzetes írásával rájegyezte az 1776. esztendő munkáját; de csak a gyóntatást : „a szécsényi kolostor 21 pátere helyben és vidéken a húsvéti időszakban feloldozott 16.639 gyónót, sőt többet is, mert csak ennyi gyónócédulánk volt ; ugyanennyi gyónó volt a jubileumi időben, ugyancsak ennyi volt karácsony előtt és az év közbeni gyónók száma is körülbelül ugyanennyi..." u6 3) Tehát több, mint 50.000 volt egy évben a gyónók száma Egy pillanatra megállunk ezen feljegyzés mérlegelésére. Ha más oldalról megvilágítjuk az odavetett adatot, még szembeszökőbb a munkateljesítmény, melyet a szécsényi kolostor ez időszakban felmutat. Az 1715-ben végrehajtott és 1720-ban megismételt adóösszeírások eredményéből a hivatalos összeírás Nógrád megye összlakosságát, lélekszámát 30.000 lélekre becsüli. Bármilyen hatványban emeljük a népszaporulatot 1736-ig, vagy 1776-ig, ha alapul vesszük Szécsény lakosságának 1730-ban 500 lakosáról 1500-ra való emelkedését, tehát megháromszorozását, akkor is azt kell mondanunk, hogy a szécsényi kolostor lakói a megyének több mint a felét részesítették a bűnbánat szentségében. A lelkipásztorkodással foglalkozó tudja csak kellőleg mérlegelni ennek a munkának a nagyságát. Nem 50.000 áldozásról, de gyónásról van szó. Szintén nem hagyhatjuk figyelmen kívül annak leszögezését, hogy az egész megyén keresztül-kasul többnyire gyalog jártak, legfeljebb szekéren. Ezen munkához csak egy adatot füzünk még: az Egyházba visszatértek könyvének hiteles beszámolását. Említettük, hogy a ferenceseket a hitvitákban a testvéri megértés, szeretet hatotta át. Idéztük Telek Józsefet, aki ezen időszakban lakott sok tudós és szentéletű testvérrel a szécsényi kolostorban. Szécsényben ez időben csak 18 lutheránust találunk, de a megye egyik-másik községében eléggé el voltak terjedve. A képzett testvérek tudásának, jóságának, szent életének lehet betudni, hogy egyetlen kanonika vizitáció sem számol be arról, hogy Szécsényben valaki kilépett volna az Egyházból. De
