P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 13. Széltében a lelkek birodalmában. Nagy egyének csarnoka
előnyösen nyilatkozott volna a bírálat. P. Bede József korának ferences szónokairól írja Blahó Vincének : „Mennyi sok nevezetes Concionatorokat ösmértem, akik merő Magyar Cicerók voltak, úgymint ; Bárkányi János, Móra Athanáz, Biró József, Séra György, Cserő Bonaventura, Fekete Elek, Komlós Piacid, Szentléleki Bonifác, Borits Elek, Kiss Tamás, és többeket. Ha ezeknek prédikációi megvolnának, tomusokat nyomtathatnának belőlük. De éretlen és értetlen emberek kezébe estek és elvesztek. 5 5') A szószék mellett a nevelés és életjobbulás leghathatósabb eszköze, az egyéni lelkialakítás legszükségesebb és leghasznosabb helye, a gyóntatószék. A szószéken kívül a ferencesek legkedvesebb helye, a legkeményebb lelkipásztori munkát nyújtó gyóntatószék. A szécsényi lelkiatyák gyóntatásáról írja P. Nagy András : „Ami a gyónószék lelki munkáját illeti, maguk a gyónók, kik a Mária ünnepeken és Karácsonyra, Húsvétra akkora számban jelennek meg, hogy rendesen reggeltől 11 óráig és sokszor 12-ig kénytelenek várakozni, míg az utolsók is sorra kerülnek, tanúságot tehetnek arról, mily odaadással teljesítik a páterek télen is ezen szent munkát. Ha nem járnának páterek a vidékre, a nép nagy része lelki vigasz nélkül élne és bűneiben sínylődne. Nagy lelki fájdalommal halljuk innenonnan, hogy sokan azért hanyagolták el a szentségekhez való gyakori járulást és megtérésüket, mert a lelkipásztorok arra hivatkoznak, hogy évenként csak az egyszeri gyónás-áldozás van előírva. Mintha — teszi hozzá — meg volna engedve, hogy az ember bűnei szennyében megmaradjon, vagy az egyszerű nép könnyen fel tudná indítani a tökéletes bánatot; de a tökéletes bánat is csak azon feltétel alatt érvényes, hogy az illető mielőbb meggyónik. Azért is a körülfekvő nép nagy része a ferenceseknél hozza rendbe lelkiismeretének ügyeit." „Több lelkipásztor — olvassuk más helyen — azzal küldi el a gyónókat, mert Karácsonykor nincsen gyónási kötelezettség. Jó Isten — kiált fel P. András — hol marad a lelkek üdve iránti buzgóság?" 55 4) A török világ után a kolostor lakói a szécsényi plébániát is vezették. Mikor aztán a papság száma emelkedett, hogy külső jogi lekötöttségük ne legyen (s bizonyára a község részéről támasztott nehézségek miatt is), 1726-ban lemondtak a plébánia vezetéséről. Szécsény filia gyanánt Ludányhoz lett csatolva. De természetesen a lelki munkát ezentúl is a kolostor tagjai végezték. Sőt a kereszteltek anyakönyvét is tovább vezették, azaz a keresztség szentségét továbbra is kiszolgáltatták. Csak egy évtizedre hiányoznak az adatok : ekkor, 1740—1750-ig kívánta a ludányi plébános, hogy Ludányba vigyék az újszülötteket. A többi időszakban a kolostor tagjai kereszteltek. Mikor 1726-ban a plébániát átadták, megszűnt a tótnyelvű prédikálás, vagy azért, mert a plébános meg nem engedte, vagy megmagyarosodtak már a tótok, vagy pedig elköltöztek, beváltva fenyegetésüket az új plébánossal szemben. . , 55 5) A hitélet fejlesztésére különböző társulatokat szerveztek a páterek. A rend historikusával, Blahó Vincével éreztek: „Mi is gondolván,
