P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 10. P. Bárkányi János Szécsény második megalapítója

elszállítását és szendrői fogságát a szécsényi kolostorban szövegezte a Vezérlő Fejedelem . . . Az ország történelmének a tragédiájához tartozik, hogy sokszor éppen a legnagyobb lelkek, hazafiak kerültek egymással szembe. P. Nagy János Szécsényben született. Nagy ember, hős, azt mondhatnók vértanú. Már 1682-ben kassai guardián. Ettől kezdve a tartomány számos kolostorában működött, mint házfőnök, vagy hitszónok. így Szegeden, Gyöngyösön, Egerben, Váradon, Szendrőben, majd ismét Váradon, Egerben és Kecskeméten, Rákóczinak 1705-ben, Szécsényben írt leveléig. Legnevezetesebb szerepe Szegedhez fűződik. A kiváló, tehetséges ember és neves szónok, furfangos, diplomata palóc volt. Olyan ügyesen vitte szerepét, hogy Szegeden a török vezérrel is jó viszonyba került. Itt aztán megismerkedett a törökök hadállásával, amit viszont titokban a felszabadító hadseregek vezéreivel közölt. Mérhetetlen szolgálatot tett ezzel a felszabadító hadseregnek. Azonban a törökök kémei rájöttek a hírszolgálatra. S ekkor kezdődött P. Nagy János szenvedésének időszaka és hősi élete. Diplomata lelkek kevésszer jutnak az áldozatos élet magasságára. De P. János Szent Ferencnek is igazi gyermeke volt és a legnagyobb hősiességgel viselte a szenvedéseket, meghurcoltatásokat. P. Bede József, a szentéletű tartományfőnök, fiatal páter volt a kuruc időszakban, személyesen ismerte P. Nagy Jánost és társait, ezeket írja róluk Blahó Vincének, a rendi historikusnak: „P. Nagy János, mint Provinciai Páter emeritus, sokat dolgozott és fáradozott a szent Provincia mellett, mert a gyöngyösi klastromnak nagyrésze ennek szorgalmatossága által ment végbe; a kecskeméti klastromot is ő kezdette kőből építeni, a vácinak is kezdője volt ; a keresztény hadaknak is nagy segítségére volt a törökök ellen, mert szegedi guardián lévén, titkos tanácsukat a törököknek kitanulta és tudtára adta a keresztény hadi tiszteknek, ezzel nagyon megrontotta sokszor a pogányok ügyekezetél. Nagy hire volt, hogy Leopold császár püspökséggel fogja megajándékozni. 1685-ik esztendőben, a szegedi kálvinisták bevádolták a mieinket a tatár Khámnak, hogy sok fegyvereket, ágyukat, puskákat, kardokat, puskaport hoztak be a német táborbul és a klastromban elrejtették. A tatár Khám megfogatta P. Nagy Jánost, P. Fülöp Andrást Provinciáé Pátert, P. Spányi Sándort, Fr. Lázárt és kegyetlenül megkínozta őket... P. Nagy Jánost P. Spányival háttal eggyüvé köttette és a hasukat korbáccsal vágatta ugy, hogy hasadozott a bőrük. Fr. Lázárt hasonlóképen kínozták, ugy, hogy jobb szemét kivágták korbáccsal és a homlokától fogva a szemén és orcáin az álláig meglátszott a helye holtáig, mintha karddal vágták volna ... A sok kínzások után halálra szentenciázta őket a tatár-Khám, hogy karóba huzattassanak és már vitték is vállukon a karókat és rövid idő múlva életeknek vége lett volna, ha egy várbeli fő török ur pártjukat nem fogta volna, aki szembeszállván a tatár-Khámmal, keményen megdorgálta, és arra való hivatkozással, hogy bevádolja a török szultánnál, megszabadította. — Ezen szerzetes atyákat ösmértem — írja Bede József — amiket most irtam, a P. Nagy János és Spányi