P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 10. P. Bárkányi János Szécsény második megalapítója

Hatalmas. Közös elhatározással eljöttünk a kolostorba, hol a legnagyobb szegénységben éltünk: kályha-kupakja helyettesitette a fazekat, lábast és tányért. Asztalunkat koporsódeszka szolgáltatta, csupasz földön csupaszon, takaró nélkül aludtunk. Az idő zordonságát december 6-ig viseltük, de beköszöntött a kemény tél, s tovább nem maradhattunk. Miután Halász községben sem kaptunk szállást, Gyöngyösre készültünk, hogy a tavasz beálltakor visszatérjünk. Karácsony vigiliáján érkeztünk Pásztora. A községet lelkipásztor nélkül, árván találtuk, azért ott maradtunk s odaadással állottunk a lelkek szolgálatára. Csak húsvét után tértünk vissza Szécsénybe, ahol elkezdtük kolostori, szerzetesi életünket, kézimunkából és alamizsnakéregetésből tartva fel életünket." Eddig a levél, melyet Fridrich idéz — az eredeti levél nyomán, de, úgy látszik, kivonatosan. Páter Nagy András kereste az eredetit, de nem találta. Az első telet tehát Pásztón húzták át. Szécsényben nem maradhattak, hiszen a szécsényi nép maga is hajlék nélkül, csak tákolmányokban húzta meg magát. A következő tavasszal kezdődött a munka. „Manuali laboré sat profecimus" kifejezés elénk rajzolja a felgyűrt manikájú (habitusujjú) barátokat a habarcskeverésnél, falbontásnál, törmelékhordásnál. Csak Bárknáyinak szívóssága volt képes a bajokon diadalmaskodni s a romhalmazon új épületet emelni. Legelső lehetett a szentély. Siettek, kiváló mesterekre nem várhattak. Pénzük se lett volna hozzá. Amennyire a szentély ma is fennálló részeiből következtetni lehet: a szentély boltozata régi. Mint említettük, a szentély bolthajtása a töröképítkezésre vall. Ha összedőlt volna, még a jelen időkig fennálló, bordázat nélküli, gótra emlékeztető kisimítás sem maradt volna meg, hanem az akkori időknek megfelelően barokk formában emelték volna fel. Az apszisban alighanem bedőlt az ablak, s az évek folyamán tágult a rés. A gyors munka eredményének tudhatjuk csak be a szabálytalan boltívbefejezést, mely a mai napig úgy maradt meg. A rengeteg törmeléket kihordták. Legalább szentélyt nyertek, hol a nép összegyülekezhetett a szentmise-áldozatra. Aztán sorba jött a sekrestye és a föléje épült gótikus terem. A sekrestyének szinte összeforrott bordázata azt mutatja, hogy a központi oszlop összetartotta az egészet, össze nem dőlt, csak néhány helyen lyukasztotta át egy-egy, a toronyról leesett terméskő, letörve néhány kőrózsát. A gótikus terem inkább dőlhetett össze, vagy legalább is megrokkant. Az építkezésből látható, hogy egy-két bolthajtáson most is a megrokkantság észlelhető. A sekrestye mellett még egy-két lakószobát hozhattak rendbe. Ennyi alkotásra is képtelenek lettek volna, ha nem kapnak pénzbeli segélyt. De Bárkányi ékesszólása mellett éppen arról is híres volt, hogy mindig tudott jótevőket szerezni. Vájjon Tassyné örökségéből jutott-e a mostani ínségben? Nem tudjuk. Az első segélyt maga a tartomány nyújtotta, amennyiben a szécsényi kolostornak engedte át a füleki kolostor Gyöngyösön fekvő alamizsna-pénzét. Ezt az összeget kölcsönadták a szécsényi kolostornak: 20 drb. dupla arany, 92 drb. egyszerű arany, 65 tallér, 3 forint és 50 dénár . . .