P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 10. P. Bárkányi János Szécsény második megalapítója
felajánlást és a lelkes, kipróbált Bárkányit küldte ezen nehéz helyre, hogy újra kezdje elölről a szenvedést, a nélkülözést és alkotást. A nagy emberre rendkívül jellemző az a néhány sor, melyet a lévai kolostor könyvtára egyik könyvének hátlapjára írt: „E könyvet Mikovicz György ajándékozta a lévai székháznak 1674-ben. Három év múlva elfogadván a provincia a veszprémi székházat, a lelkek üdvösségétől ösztönöztetve, oda kell nekem költöznöm elöljárónak : egyik nyomorúságból a másikba. Vándorolni kell e nyomorúságos életben, hogy végre elnyerjük az örök életet." is! )) A lapszélre írt e néhány sor világot vet ezen nagy egyén jellemére, a könyvbúvár, az önmegtagadó életet élő, a lelkek üdvéért magát feláldozó, a fegyelmezett szerzetes egész lelkiségére. Mikor aztán Veszprémet rendbehozta, Homonnára és Kassára helyezték magyar szónoknak. Utóbbi helyén hamarosan szárnyra kelt a tehetséges szónok híre. Zrínyi Ilonáig jutott a hír s ez időtől a nagyasszony Bárkányit választotta lelki ügyei intézőjének. Ügyes-bajos dolgaiba annyira beavatta, hogy 1681-ben őt küldötte Jontos levéllel s fontos megbízatással Szelepcsényi érsekhez. „Édes Páter Uram — olvassuk levele végén — ezeket kegyelmedre én úgy bízom, mint Lölkiatyámra. Kegyelmed jóakarattyában nincs is semmi kétségh ; tudom kegyelmed az én böcsületimért ott ahol az szükségh leghjukat kéványa azt cselekszi a ki leghjob lészen. Kívánva Isten utjaban szerencséssen vezerellye kegyelmedet, dátum in Arce mea Munkács 18. nov. 1681." 49 0) Zrínyi Ilona, anyósa, Báthory Zsófia halála után végleg Munkácsra költözött. Innen a tartományfőnökhöz fordult és kérte, hogy engedje Munkácsra Bárkányit házi káplánjául és kiskorú gyermekének nevelőjéül. így került Bárkányi a munkácsi várba; 1682-ben bízta meg a rendi elöljáróság az új munkakörrel. Nagy szüksége volt ezen időben úgy Zrínyi Ilonának, mint II. Rákóczi Ferencnek Bárkányi támogatására, hitbeli erősítésére, mert 1682. jún. 16-án a fejedelemnő Thököly Imréhez ment feleségül. Bárkányi mindig a családdal tartott. Ő oktatta a kis fejedelmet a hit elemeire, sőt az írás-olvasás ismeretére is. Jellemzők azon sorok, melyeket maga Bárkányi írt a kis fejedelem ABC-s olvasókönyvébe : „A bölcseségnek kezdete az Úr félelme. Kitől minden jóknak áldását kívánja Páter Bárkányi János a méltóságos és nagyságos nevendék fejedelmi nagy Rákóczi famíliának méltóságos csemetéjére, Rákóczy Ferikére. Kinek az Úr napjait sokakra terjessze, földön, mennyben örökösen nagyra nevelje." 49 1) Ezen sorok mutatják a bensőséges viszonyt a mester és a tanítvány között ; elénk állítják a kiváló pedagógust, aki a fejedelmi sarjat komolyan, okosan és ferences közvetlenséggel nevelte. Bárkányi a kis „Ferikét" gyakran ölébe vette, térdén lovagoltatta. 4 1' 2) Igaza van Márkinak, amikor írja, hogy Bárkányi és Badinyi tanító vallásos érzésben nevelték a kis Rákóczi Ferencet, „hogy majdan erős, talán egyetlen támasza legyen hitének. Jézusra figyelmeztették, aki hallgat és tanít, néma és oktat. Megérttették vele, hogy mindenkinek azon állapot felé kell igyekeznie, amely az emberi tökéletességhez vezet."
