P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 10. P. Bárkányi János Szécsény második megalapítója

minden épkézláb ember, gyorsabban mint a török-tatár elől. A háború nyomán pestis ütötte fel fejét Szécsényben, s űzte ki hajlékából a népet. A kevés ház is üresen állott. A szécsényi várba küldött katonaság jelentést tett a szomorú állapotokról. Miután sehol élelemhez nem juthatott a katonaság, herceg Eszterházi Pál, nádorispán, háromszáz horvát katonát küldött Szécsénybe, akik légberepítették a várat s felgyújtották a még megmaradt házakat.

4*

4) Erdős Athanáz egyetlen embert se talált az egész vidéken. Szécsénybe jöveteléről P. Nagy András ezeket írja : „Erdős és társai vagy be se tették lábukat Szécsénybe, vagy ha igen, úgy a teljesen elpusztult helyiséget látva, könnyes szemmel búcsúztak el a romhalmaztól. "

4

8°)' Bárkányi későbbi beszámolójában hallgat e kísérletről ; Erdős a vidéken hallhatta a szomorú valót és Szécsény határáig se jutott. Úgy látszott, hogy a szécsényi kolostorról örökre lemond a tartomány : 1685—1686-ban említés sincs téve Szécsényről. 1687-ben Kecskeméti Gellértet választották tartományfőnökké, kiről említettük, hogy mint klerikus menekült 1662-ben a szécsényi kolostorból a török elől. Mélyen emlékezetében élt a régi kolostor : az ifjúságnak a lelkébe, főleg szenvedéssel kapcsolatos emlékek kitörülhetetlenül vésődnek be. Mikor a Lazari ügy a provinciára nézve kedvezőtlenül intéződött el, felvetette a szécsényi kolostor elfoglalásának tervét, annál is inkább, mert oly híreket hallottak, hogy a lakosság visszaköltözött a városba. A szakolcai gyűlés határozataiban olvassuk : „Miután a lakosok visszatértek, két páter küldhető Szécsénybe." A gyűlés egyben megszabta a szécsényi kolostor kollekciós területét, figyelmeztetve a gyöngyösi testvéreket, hogy tartsák szem előtt a rendelkezést.

48

6) A Szécsényről kapott hírek hamisaknak bizonyultak — miként a fejlemények beigazolták. A gyűlés Fülöp András atyát helyezte Szécsénybe. Fülöp András a tartomány egyik legkiválóbb egyéne és róla megemlékezni már csak azért is kell, mert ha nem is tudta elfoglalni a szécsényi kolostort, később mégis visszakerült Szécsénybe, ahol tettekben gazdag földi pályáját is befejezte. 1662-ben már bölcseleti előadó s mint ilyen, tanára volt Kassán Bárkányinak. 1665-ben Szegedre kerül, ahol a kiváló szónoki állást töltötte be. 1668-ban Gyöngyösön tanítja ismételten a növendékeket bölcseletre. 1669-ben szendrői elöljáró, 1671-ben füleki guardián. 1672-ben özv. gróf Homonnayné hívja meg házi lelkészének ; innen 1673-ban a veszedelmes Homonnára kerül guardiánnak. Ezt a kolostort az előző évben dúlták fel a protestáns bujdosók s kínozták meg a testvéreket. Alkotó tehetsége, tudása és életszentsége mellett e nagylelkű vállalkozása járult hozzá, hogy a következő évben tartományfőnökké választották. 1674-ben, mint tartományfőnöknek első tette volt, hogy megbocsátott Fejér János páternek, aki őt szendrői elöljáró korában annyira megsértette, hogy az előző tartományfőnök hat esztendőre megfosztotta a jogok gyakorlásától. Mint megsértett, hatalmával élve