P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 8. Felvonuló hadak országútjában
kolostor hatásáról. Pedig Nógrádban a török világ alatt szabadon terjedt a protestántizmus és Bocskay is hatalmasan mozdította elő annak terjedését. — A hadak elvonultával — talán a bányavárosokkal való összeköttetés folytán — Szécsényben még gyarapodtak is ; közben a császári várőrség is javarészt protestánsokból állott, úgy hogy 1643-tól külön lelkészségük van Szécsényben. Lelkészeik 1643ban Petri János, 1648-ban Götz Mihály, 1650-ben Fidicinis János, 1653-ban Pirold Márton. 44 4) A meglehetősen idegen hangzású nevek viselői nem tudtak hódítani, sőt lépést sem tudtak tartani olyan egyénekkel szemben, amilyen Somlyai, Szegedi Ferenc, Jászberényi, Kolozsvári és a többiek, akikkel találkoztunk. Ezért kellett a protestáns említett „canonica visitatio" alkalmával, melyen „Lepin Jeromos szentbeszédet tartott, Barthosevitz úr pedig a németeknek a szentséget szolgáltatta ki", a lelkész úrnak kötelességévé tenni, hogy a kolostor lakói nyújtotta lelki többletével szemben „harangoztatással, litániatartással és katakizálással (főleg a nagyböjti beszédek ellensúlyozására) fejekbe verni a katekizmust". Minő. eredménnyel dolgoztak az evangélikus tiszteletesek„ hiányoznak az adatok. De egy körülményt el nem hallgathatunk. Az 1657-i gyűlés, canonica visitatio határozatai közlése után Simonides ezeket írja: „Az 1657. egyházlátogatás jegyzőkönyve szépen rendezett s nem szegény gyülekezet képét tünteti lelki szemeink elébe. Ezzel azonban, mintha csak a föld nyelte volna el a szécsényi gyülekezetet, róla többé aztán sehol nincsen a legkisebb említés. A virágzó és népesnek látszó szécsényi anyaegyház a történet színpadjáról végkép letűnik. A vallásos villongások korában ugy látszik^ mint sok más egyházunk, ez is templomával, iskolájával teljesen megsemmisült. Mi legalább — a mondottakon kivül — róla eddig semmit sem találtunk feljegyezve a történet könyveiben." 44 0) Erre a beállításra ismételjük a fentieket : Egyetlen adatunk sincs arr^ hogy a barátok a „vallási villongások" idején hasonló mértékkel mértek volna, milyennel nekik mértek a protestánsok. Szentéletűr testvérek éltek abban a korban, akik hitükért és hazájukért az. áldozatos, kálváriás, vértanúi élet után áhítoztak és örültek, ha üldözést szenvedtek, de az idők változásaival a szenvedett sérelmeket nem torolták meg. Klasszikus eset történt Gyöngyösön. Három legény 1676-ban a gyöngyösi ferencesekre rohant. A bűntény tárgyalásán megjelent az egykori szécsényi házfőnök Jászberényi Gáspár és Szegedi Ferenc, kit Szőllősön a protestánsok félholtra vertek, akiket a három legény megtámadott. A megtámadottak nemcsak megbocsátottak, de kijelentették, hogy nem kívánják a tettesek büntetését. Erre aztán „Inczédy-Nyáry István és Tóth Balázs az alsó párton levő s vitézkedő fegyverviselő rendek" „az klastrombeli franciskánus pátereknek becsületekért és hozzánk való nagy irgalmasságh és táplálás tételökért" szintén megbocsátottak. Ami különben magát a történelmi tényt, a szécsényi evangélikus ekklézsiát feldúló tényt, illeti, melyet Simonides keresett, az nem a „vallási villongások" következtében semmisült meg. „A történet
