P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)
I. RÉSZ. - 8. Felvonuló hadak országútjában
gyenge alapon állott. 1651-ből találunk Szécsényben adatot arra nézve, hogy egyik alkapitány, Liptay István, elfogatta Bornemissza Pált, bezáratta és ennek panasza szerint vagyonát „prédálta", 3000 forint kárt okozva neki. Az ügyet a garamszentbenedeki konventhez tette át Wesselényi Ferenc nádor. 4 2') A zűrzavaros állapotokat ügyesen használta ki a török, minduntalan betörve Szécsény vidékére. Nagyon kedvezett neki a császáriak és erdélyiek harca ; mialatt a két ellenfél állandóan gyöngítette egymást, a háttérben megelégedetten dörzsölte kezét. Szécsénynek látnia kellett, hogy a rettegett ellenség szövetségesként szabadon jár a Bethlenek, Rákóczyak csapataival, könnyen megismerte a vidéki várak gyengéit, hogy aztán alkalmas pillanatban rájuk csapjon. Szécsény ezen időben a király területéhez tartozott, de a török mindig talált ürügyet, hogy a békekötés ellenére is rátámadjon a vidékre. Eljárásukat a szécsényi katonaság egy-két ízben kicsapással, rajtaütéssel torolta meg. Koháry István, szécsényi főkapitány, ír 1652-ben és 1654-ben levelet Forgács Ádámhoz, a határszéli főkapitányhoz. Levele megdöbbentő adatokat sorol elő : ... „A török rabigába esett szécsényieknek sorsa, akiket Konstantinápolyba szállítottak, mérhetetlenül szomorú. Gyermekeiket eladták, feleségeiket a katonaság prédájára hagyták. . . Azért 5 nappal ezelőtt szécsényi és vidéki katonaság, vagy 125—130 lovas, portyázásra indult és Isaszeg vidékén 200 szemközt jövő török csapattal találkozott. Kemény csata fejlődött ki közöttük. A mieink megszalajtották a törököket. Hatvanat levágtak közülük, ötvenet elfogtak ; a mieink közül csak ketten estek el. Isten adta nekünk e győzelmet. . ." Egyben arra kéri Forgácsot, hogy simítsa el a csete-paté ügyét (miután ekkor fegyverszünet volt), nehogy a király cserbenhagyja őket. . . 1654ben írja : „Jó lelkiismerettel írhatom, hogy a török állandó és kegyetlen betörései miatt ez a vidék rövid időn belül pusztává leszen. Mert míg mi a kegyes királyi parancs értelmében tartozunk megtartani a békét, odajutunk, hogy immár házainkból sem léphetünk ki, mert nap-nap után tör ránk a török és fogja el embereinket, vagy gyilkolja le őket. Hajmeresztő híreket közölnek azon szerencsétlenekről,, kik fogságukba estek, a föld is felzokoghatna és sírhatna rajta. Éjjel-nappal lesben állunk, de nem tudjuk őket elfogni, miután sűrű erdőségek borítják a vidéket. A vidékiek közül is sokakat vetettek rabigába, vagy öltek meg és ha Isten és a szerencse nem kedvez, minket is tönkretettek volna. Tegnap 40 török lovas adott jelre rajtaütött hajdu-őrjáratunkon, kik közül többeket levágtak. Katonaságunk kivonult, utánuk iramodott, s ha elfogja őket, bosszút állnak rajtuk. Ugyancsak Kékkőre, Bakabányára is törnek. Rövid időn belül Kegyelmedhez küldött levélvivőim közül hatot fogtak el és börtönöztek be, úgy hogy immár csak földművesek által merem leveleimet küldeni, hogy községről-községre vigyék leveleimet, s eljussanak Kegyelmedhez. U. i. A 40 török keresésére Hollókőre tegnap indult katonaság visszaérkezett : azok helyett más garázda törökre akadtak, akik közül 18-at elfogtak. Ezeket keresztény foglyok kivál-
