P. Kőnig Kelemen: Hatszázéves Ferences élet Szécsényben 1332- 1932 (Vác 1931)

I. RÉSZ. - 11. A vezérlő Fejedelem Szécsényben

A szécsényiek közül, még a legfiatalabb növendékek közül sem élt már senki, mikor Pálffy Fülek felöl közeledett és Nógrádból kiverte a törököt. Szécsény felszabadult, de 15 év múlott még el, mikor az új század új nekiindulást hozott. . . . Ez a teljes kép. Hogy itt-ott színleges, vagy tényleges barátság fejlődik ki törökök és magyarok, főleg török vezető férfiak és magyar bérlők és olyan egyének között, kik ügyesség, hozzáértés, vagy a törököknek tett szolgálatok által valamire vitték s kikkel a haszon, vagy élvezet kötötték össze a törököt : ebből török-magyar barátságra, barátságos megszállásra következtetni túlzott merészség és a történelmi igazság elleni merénylet. (Lássa be a mai kor töröktársadalma, hogy koránjuk oly tüzet támaszt és táplál, amely emészt és maga a mohamedanizmus felett gyújtja meg a házat.) Es ha a 150 év alatt ilyen levelek és esetek — az elfoglalt nagy országrészt tekintve — ezrekre is rúgnak, mily kevés kivételként szerepelnek az elnyomás, kegyetlenség állandóságával, milliónyi tényével szemben! Hogy a szécsényi bég Mocsáry Gergelynek „barátságos" levelet írt, ez által nincs elnémítva a szécsényi várbörtönben sínylődő ezreknek halálhörgése. Azt is írják, — még kiválóbb egyének is — hogy a török megbarátkozott a ferencesekkel, akiket már Boszniából ismert. A valóság azonban az, hogy Boszniában is üldözte a ferenceseket, akikről azt jegyzik fel a történetírók, hogy magyar területen levő zárdáik vidékén álruhában jártak és keresték fel híveiket. Idővel egy-két helyen megtűrték Magyarországon a ferenceseket, mert a vallás vigaszt, erőt nyújtott a szegény embereknek a keresztviseîéshez. A török akként gondolkodott : megtűri a népet s ferenceseket, hogy adót fizessenek ; a ferencesek pedig abban reménykedtek, hogy áldozatos életükkel, evangélium-hirdetésükkel fenntartják a népben a reményt s így biztosítják a jobb jövőt, a győzelmet. A török eleinte kegyetlenül bánt el velük, miként a vértanuk sokasága bizonyítja. Tehát anyagi szempontból sürgették a török basák a nép visszatartását és ennyiben maradt meg ideig-óráig néhány kolostor, és maradt fenn kisebb megszakítással — s mérhetetlen szenvedéssel — a gyöngyösi és szegedi kolostor az egész törökvilágon keresztül. Akik a török-barátságra adatokat gyűjtenek, egyet ki szoktak hagyni : a vallási különbséget. Pedig tulajdonképpen ez állította fel az áthidalhatatlan szakadékot. Adataink éppen ezt a tételt támasztják alá : a magyarságnak, s elsősorban azok vezető ferenceseinek elvérzése azt igazolja, hogy a magyarság — bármennyire akarják egyesek az egy fajiságot rákényszeríteni — a kereszténység által más természetűvé lett. A kereszténység, a keresztény vallás, a keresztény kultúra a lélek kultúrája, vallása, mely kiemeli a szenvedélyek rabbilincseiből az embert, a föld fölé emeli, és a földi igényeket, kötelességeket örök értékekkel támasztja alá; — a mohamedánizmus pedig csak földet, hasznot, élvezetet ismer ; a mohamedánizmus a szellemiség teljes tagadása, s az alantas szenvedélyek trónraemelése, olyannyira, hogy a hősnek jutalma az égben is az