Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)

XI. Könyv. A magyarországi ferenczrendüek működése az irodalom, építészet és művészetek terén

névvel fordul elő és mint a helytartó biztosa 1512-ben is, 1514-ben is egyetemes közgyűlésekre járt.

1 Ezlvanicsi István később 1531-ben atyinai guardián lett. 1533-ban jelen volt a gyulai közgyűlésen és ott erdélyi őrré választották, 1535-ben pedig szentlászlai guardiánná. 1542-ben már nem bíztak rá nehéz dolgot, hanem Nagyszőllősre küldötték, hogy ott az öreg Perényi Istvánné, Frangepán Isotta gyóntatója legyen.

2 Ez életrajzi adatokhoz meglehetősen hozzáülik a harmadik rész tartalma is. Pontos az 1512-iki és 1514-iki egyetemes gyűlések azon határozatainak ismertetésében, amelyek a magyar ferenczrendűekre vonatkoznak. Ellenben keveset tud az 1514-iki pórlázadásról, mintha akkor nem lett volna hazánkban. Legtöbbet tud és ír e szerző a tótországi és dunántúli kolostorokról. Erdélyről, Tiszántúlról semmit se említ és jelen volt a gyulai 1533-iki közgyűlésen, mert Kassai Kristófnak, Ferdinánd király igehirdetőjének művébe szőtt levelét csak ott másolhatta le, mert oda hozták a gyulai vásárra jövő kereskedők. Már most Ivanicsilstvánl514 május—júliushónapokban csakugyan Assisiben járt Esztergomi Mihállyal együtt (tempore intermedio, quo praefatus diseretus et commissarius fuerunt ad capitulum generale, contigerunt in Hungaria maximae seditiones)

3 tehát nem csuda, ha csak hallomásbói (aliis dicentibus)

4 beszél a pórlázadásról. O, mint vezetékneve, továbbá mint atyinai és fenyőalj a-szentlászlai (podborjai) guardiánságai mutatják, sziavon ember volt. Érthető ennélfogva, ha őt főleg a drávamenti és dunántúli kolostorok sorsa érdekli. Jelen volt mint atyinai guardián a gyulai gyűlésen is. Három jel is azt mutatja ennélfogva, hogy a ferenczrendűek krónikájának 1510—33-ig terjedő részét ő írta. A magyarságot és a szerzetet ért borzalmas csapások figyelmeztették az egyik mariánust is, hogy legalább tetteik emlékét igyekezzék megmenteni. Valamelyik társa 1503-ban egy Dinslaken Jordán nevű német könyvkereskedő kérésére elkészítette a marianus provincia elöljáróinak jegyzékét s ezt a könyvkereskedő a Speculum vitae beati Francisci et sociorum eius czímű, Velen1 Toldy nalecta. 271, 284. 2 Egyháztörténelmi Emlékek. II. 466, 468, 471, 475, 478, 479, 492, 496. 3 Toldy : Analecta, 285. 1 U. o. 286.