Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)

IX. Könyv. A magyarországi Kláraszűzek története

öt néhány veletartó apáczával együtt Segösdi Lukács provinciális az óbudai kolostorból a nagyszombatiba helyezte át. A nagyszombati fejedelemasszony azonban, állítólag azért, mert a jövedelem nem volt elég még több apácza tartására, innen is kiküldte őket. Azért a beginák (sesztrák) közé akartak belépni.

1 Hogy tehát a jövedelmet fokozza, Szalkay László esztergomi érsek 1524-ben nekik adta az ő élete tartamára a tőlük nem messzire eső Szomolya (Szomolyán) város bortizedét.

2 Sajnos, Szalkay 1526-ban a mohácsi csatában elesett s a következő rettenetes években, kivált azért, mert a szomszédos uradalmak más birtokosok kezére mentek át, a kolostor sok szorongatást szenvedett. Bánffy Boldizsár királyi lovaskapitány, baraládi erdejüket elfoglalta és később Nyáry Ferencznek, Berencs és Korlátkő várak urának zálogba adta. Korlátkövy Zsigmond pedig a neszticsi szőlőhegyről nekik járó bortizedet elvette.

3 1544-ben Nyáry Ferencz szomolyáni várnagya több hordó bort elvett a neszticsi jobbágyoktól, Bakith Péter pedig az egyik bolerázi (ekkor már így írják!) jobbágy szőllejét foglalta el.

4 E szorult helyzetben a Kláraszűzek Nagyszombat város tanácsától kértek segítséget, hogy elődeik példájára legyenek védelmezőik, gyámjaik (patroni ac tutores). A város biráinak és polgárainak kérésére I. Ferdinánd 1544 decz. 2-án meg is parancsolta Nyáry Ferencznek a bolerázi erdő visszaadását. 1545 nov. 6-án pedig I. Ferdinánd magát Nyáry Ferenczet tette meg e kolostor oltalmazójának és megparancsolta, hogy annak jószágait és jövedelmeit még saját gazdatisztjei ellen is védelmezze meg.

6 1556 ban ők könyörültek meg a Sárospatakról elűzött Kláraszűzeken és beginákon. Hogy ezek házát későb helyreállíthassák, 1560-ban a sárospataki beginák volt birtokát, Csarnahót, 10 évre haszonbérbe adták Gyalui Torda Zsigmondnak, a királyi kamara Eperjesen lakó tisztviselőjének. Tudták ugyan nagyon jól, hogy e falut Perényi Gábor először a maga számára foglalta le, azután pedig Kopácsi Istvánnak, az ö udvari papjának ajándé1 Monumenta Romana eppatus Vesprím. IV. 3—4.. 2 Országos Levéltár. Dl. 25.990. 3 Egyháztörténelmi Emlékek. IV. 39, 40, 58, 227. * U. o. 422. 5 U. o. 390, 431, 441.