Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)
II. Könyv. A salvatorianus rendtartomány
1516-ban is említik, mint kolostort. Guardiánjai voltak : 1531—33-ban Lesi György 1533—35-ben Ebrési Mátyás 1535—37-ben Gadnai Simon 1537—39-ben Vecsei Kelemen a (sáros) pataki őrséghez tartozó 1542—44-ben Liszkai János 1544—46-ban Somogyi János és 1546—48-ban Hartyáni Ferencz. Midőn Perényi Péter a sárospataki és újhelyi uradalmakat megszerezte, akkor a czékei uradalmat is kezére akarta keríteni. Azért a czékei kolostor már 1540-ben nagy veszedelemben forgott. A pataki őr, Csáti Demeter azért már 1540-ben gondoskodott a székei kolostor értékesebb holmijának megmentéséről. Három összetört kelyhet és több értékes miseruhát Kozma Tamás sárospataki polgárnál helyezett el megőrzés végett. Ugyanez időtájt némely gonosztevők megcsalván a bentlakó ferenczrendű eket, betörtek a kolostorba rablás végett és a guardiánt, Szántai Demetert megölték. 1548 elején meghalván Perényi Péter, fiának, Gábornak szolgái újra megtámadták a kolostort és így az ott lakó ferenczrendűek kénytelenek voltak elmenekülni. A kolostor bútoraiból semmit el nem viliettek. 1 Diakóvár. Amint a bosnyák püspöknek szüksége volt biztos menedékhelyre a Boszniában esetleg feltámadó veszedelem ellen, épen úgy szükségük volt a Boszniában működő ferenczrendűeknek is, hogy legyen olyan kolostoruk, ahova az üldöztetések vagy betegségek esetén elhúzódhatnak. Azért 1347. márcz. 21-én a pápa felhatalmazást ad a bosnyák ferenczrendűeknek, hogy két ilyen kolostort építsenek, illetve elfogadjanak. Az egyik volt a diakóvári Magyarországon, a másik a stagnói (stani) a ragusai köztársaság területén. 2 A diakóvári, ha előbb nem, Szász Peregrin, a ferenczrendűek első bosnyák helytartója idejében felépült, mert 1355-ben őt már a ferenczrendűek diakóvári egyházában temették el. 3 1385-ben a máskülönben Boszniában fekvő uszorai őrséghez tartozott. 4 1 1551-iki feljegyzés a gyöngyösi levéltárban. a Fejér: Cod. Dip. IX/1. 514—15. Theiner : I. 736. 3 Toldy : Annalecta 231. 4 u. o. IV. 555—56.
