Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)

II. Könyv. A salvatorianus rendtartomány

Erdély főpapjai és nemesei sokszor megfordultak az útjokban eső tövisi kolostorban, s hálából végrendeletük készítésekor megemlékeztek róluk. 1523. szeptember 4-én Pempflinger Márkné, Tóbiássy Klára hagyott nekik 10 forintot,

1 1524. október 22-én Várday Ferencz erdélyi püspök négy hordó bort,

2 1525. január 28-án Barlabásy Lénárt erdélyi alvajda 25 forintot,

3 1531ben Kőfaragó György né, kolosvári lakos egy forintot.

4 Nagy pártfogójuk akadt 1526-ban, özv. Balassy Ferencznében, Perényi Orsolyában. Ez, első férje, Dengelegi Pongrácz Mátyás halála után megkapta a feldiódi uradalmat és támogatta a tövisi ferenczrendűeket. Ezenkívül 1526. után ez úrnő az ő egyházuk mellé egy kápolnát akart építtetni s ebbe a csoport közgyűlése 1531-ben beleegyezett.

5 1535 elején Bikali Gáspár vigyázása alatt 18 salvatoriánus lakott itt, még pedig 11 miséspap és hét segítőtestvér. A miséspapok közül Váradi Ágoston, Károlyi Mátyás, Csanádi Mátyás és Pécsi Mihály igehirdetéssel, Pápai Balázs, Bányai János, Medgyesi Ferencz, Szászsebesi Simon, Kolosvári György és Szentiváni Ambrus gyóntatással voltak megbízva. A gyóntatok nagyszáma és azok szülőhelyei azt mutatják, hogy itt évenként sok búcsújáró szokott megfordulni, még pedig nem csupán magyarok, hanem szászok is. A segítőtestvérek közül egyik kertész, a másik szabó, a harmadik sarúvarró mesterséghez értett.

8 1542-ben már csak öt miséspap tartozott e kolostorhoz. Ezek közül Váradi Ágoston tulaj donkép Enyeden működött, mint igehirdető, Tövisen Hardi Gellért (vagy Gál?) hirdette Krisztus szavát, Horváth Lőrincz és Tiszaujlaki István gyóntattak.

7 A szász eredetű gyóntatok tehát már hiányoztak. Az 1544—50. években még mindig négy miséspap volt ide beosztva, közülök Szőllősi Gergely 1546-ban, Érsekapáti Demeter 1548-ban Enyeden igyekeznek útját állni a hitújításnak. Musnai Tamás és Kolosvári Lőrincz a tövisi egyházban tanítottak. 1550-ben csupa új szerzeteseket küldöttek ide, 1 Egyháztörténelmi Emlékek. I. 98. 2 Bunyitay : A gyulafehérvári székesegyház későbbi részei. 28—29. 3 Teleki oklevéltár. II. 450—53. 4 Egyháztörténelmi Emlékek. II. 181. 5 U. "o. II. 469. 6 Chronica seu origo fratrum. fol. 66i>. 7 Urbárium pervetustum a gyöngyösi levéltárban. Kaizer F. szíves közlése. V. ö. Egyháztörténelmi Emlékek. II. 505, 509, 513. f-