Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)
II. Könyv. A salvatorianus rendtartomány
Andrási Miklós, mint igehirdető is hosszabb ideig szolgált Egerben. Fodor József mint látható, öt évig állott a székház élén és az 1709-iki pestis alkalmával Näsl Félix német igehirdető és Bede József társával együtt hősiesen viselkedett a betegek vigasztalásában, gyógyításában és gyóntatásában. 1 Egervár. A Vasmegye legdéli szélén lakó Egervári-család egyik tagja László, I. Mátyás korában annyira felküzdötte magát, hogy először a váradi püspökség jószágkormányzójává, azután pedig az 1476—1492. években horvát-szlavon-dalmát bánná lett. Hálából Isten iránt elhatározta, hogy szülőföldjén, Egervárott, a Szlavóniában közelebbről megismert salvatoriánus ferenczrendűek részére kolostort s mellé a Boldogságos Szűz tiszteletére egyházat építtet. Ezt legalább is 1490-ben megkezdette, de teljesen be nem fejezhette, mert 1492-ben meghalt. Helyette azonban nagy pártfogójuk akadt László bán unokaöccsében, Egerváry Bereczk tinnini püspökben. Ez Egerváry Bereczket ugyanis 1492 novemberben — bizonyára nagybátyja ajánlására — kinevezte a király tinnini püspöknek, de az 1493 augusztus havi udbinai csatavesztés után nem lakhatott többé Knin-ben, vagy mint régen hívták Tinninben. Megszánta tehát őt Egerváry László özvegye és az egervári kolostort engedte át neki lakásul. Ettől kezdve egész 1523-ban bekövetkezett haláláig itt lakott Egerváry Bereczk és annyira megszerette a salvatoriánus szerzeteseket, hogy 1496-ban számukra a királytól vámmentességet szerzett mindazoknak, akik az új kolostor mellett levő elhagyott és lakatlan telkekre költöznek. Egerváry László özvegye, Lendvai Bánffy Klára később Kanizsay Györgyhöz ment férjhez, aki 1496-ban horvát-sziavon bán lett. Ez 1498. márczius 31-én arról vádolta a püspököt, hogy az egervári kolostor befedésére küldött épületfákat a maga czéljaira használta fel s az egervári kolostort nem építette fel. 1498. november 29-én pedig Kanizsayné nagyobbította a vádat azzal, hogy ez év szeptember 8. táján a kolostor építésére szánt téglát és cserepet másra fordította, pl. Vitéz János veszprémi püspök1 Fridrich i. ra. 139—41.
