Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)

II. Könyv. A salvatorianus rendtartomány

Ferenc volt à guardián, Abonyi Kelemen a begina-apáczák gyóntatója, Berekszai Máté az énekes, Paksi Benedek, Kerecsenyi Pál és Besenyei András igehirdetéssel, Szécsényi Bálint és Kálmánczi Miklós gyóntatással foglalkoztak.

1 1537-ben az a megtiszteltetés érte a kolostort, hogy a provincia itt tartotta közgyűlését. Ez idötájt alamizsnát kéregetni eljártak az Egertől keletre eső Bogácsig is, de az 1539-iki budai közgyűlés elrendelte, hogy Bogácsot engedjék át a fülekieknek. 1550-ben azonban megengedték, hogy a közelebb fekvő Káta községek közül Nagykátán, Boldogasszonykátán és Szentlőrinczkátán ők gyüjthessenek alamizsnát. Guardiánjai voltak 1531-ben Peterdi János, 1533-ban Hunyadi Ferencz, 1535-ben Szilái Benedek, 1537-ben újra Hunyadi Ferencz, 1542-ben Kápolnai Mátyás, 1544-ben Nagy falusi Albert, 1548-ban ismét Hunyadi Ferenc, 1550-ben Horhi Mátyás, 1552-ben (immár negyedszer) Hunyadi Ferencz, egyúttal esztergomi őr, 1554-ben Váradi János, 1558-ban Tivadari Egyed, 1559—60-ig Cserögyi Benedek. Végül 1565-ben iderendelték Egeresi Lászlót. 1558-tól kezdve a hitújítók támadásainak visszaverésére külön hithirdetőt küldtek ide és pedig 1558-ban Szegedi Ferenczet, 1565-ben Gyulai Ambrust.

2 Fráter György halála után I. Ferdinánd király kiadta ugyan a rendeletet, hogy katonái és tisztjei a jászberényi és gyöngyösi ferenczrendűeket oltalmazzák,

3 azok nagyon messzire laktak és nem sokat segíthettek rajtuk. Azért már 1543-ban a budai pasa oltalmát is kérték, hogy Jászberényben maradhassanak.

4 1564-ben Mahmut budai pasa újra kiadta a rendeletet, hogy őket senki se bántsa.

5 De a hitújítók dühe ellen nem oltalmazhatta őket sem a török sem a magyar katona. 1560-ban egyik túlzó, dühös hitújító rájuk gyújtotta a kolostort.

6 1567-ben pedig a törökök, hogy közelebb férhessenek Egerhez, kiűzték onnan a szerzeteseket és kastéllyá alakították azt át.

7 Ezentúl tehát a ferenczrendűek 1 Chronica seu origo fratrum. 2 Egyháztörténelmi Emlékek. II. 465—529. 11. 3 Fridrich i. m. II. 4—5. 4 Blahó: Annales. II. 686. N. 5 U. o. 6 Verancsics A. összes művei. VIII. 194—96, 271. ? Gyárfás: Jászkunok története IV. 115. V. ö. Szederkényi: Hevesvármegye története. II. 243.