Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)

II. Könyv. A salvatorianus rendtartomány

Kecskemét. A magyar alföld ezen népes városa 1541-ben szintén török uralom alá került s így a hitújítók bátran odamehettek. De Kecskemétnek élelmes és egy kissé már előbb önálló lakossága részben ellenállott és hogy régi vallásának becsületét fentarthassa, igehirdetőket kért a töröktől megtűrt salvatoriánus ferencz­rendüektől. Ezek tehát 1548-ban Szerémujlaki Ferenczet, 1552-ben Szatmári Mátyást, 1558-ban lllyevölgyi Jánost, 1559-ben ismét Szerémujlaki Ferenczet, 1561-ben Miskolczi Orbánt, 1570-ben Széplaki Demetert, 1572-ben Gyöngyösi Ferenczet, 1574-ben Kolozs­vári Lőrinczet, 1576-ban Gyöngyösi Mihályt és 1586-ban Jász­berényből újra iderendelték Gyöngyösi Mihályt. 1 A XVII. század elején is felkeresték a salvatoriánusok a kecskemétieket legalább is alamizsnakérés céljából. 2 Ilyenkor a város plébánosánál kértek és kaptak szállást s egyik plébános, Csoma András annyira megszerette őket, hogy négy évi kecske­méti plébánoskodása után maga is közibük állott s mint láttuk, köztük provinciális lett. Az ő biztatására a salvatoriánusok legalább is 1643 elején állandóan letelepedtek Kecskeméten, egyelőre persze csak mint egyszerű székházban. Ennek elöljárója volt 1643-ban Komáromi Akkursius s mellette még Zalai Szilveszter működött igehirdető­ként, két felszenteletlen testvér pedig segített nekik. 1644-ben Gyöngyösi Ivánt rendelték ide elöljárónak három segítőtestvérrel s 1646-ban mellé adták Jász Lőrincz miséspap atyát. 1647-ben Szegedi Iván lett az előljáró és egyúttal igehirdető, Hevesi Péter és Jászai Márton atyák pedig a gyóntatok. Ez évben még erősebb gyökeret vertek a ferenczrendűek. Kecskeméten, mert megkapták és magukra vállalták a kecske­méti plébánia gondozását is. A kecskeméti katholikus hívek 1640 után sokáig hiába kerestek plébánost, világi pap erre a sok szenvedéssel és zaklatással járó hivatalra nem vállalkozott. Sze­rették volna a kecskeméti katholikusok, ha a jezsuita atyák jöt­tek volna el hozzájuk a plébánia átvételére, de azoknak akkor már annyi gimnáziumban kellett tanítaniok, hogy nem adhattak 1 Egyháztörténelmi Emlékek. II. 509—27. és gyöngyösi levéltár. 2 Hornyik : Kecskemét város története, II. 124.

Next

/
Oldalképek
Tartalom