Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)
II. Könyv. A salvatorianus rendtartomány
mint igehirdetők jártak ide a kath. hivek tanítására és vigasztalására. így 1570-ben kiküldték ide Csanádi Lukácsot, 1572 ben ugyanőt, 1574-ben Gyöngyösi Imrét, 1576-ban Gyöngyösi Mihályt, 1577-ben, 1579-ben, 1581-ben, 1583-ban ugyanőt. Ő tehát úgyszólván állandó lelkész volt itt. 1 > Ezután megfogytak a salvatoriánusok s nem volt kit küldeniök ide. Csak 1694-ben parancsolta meg a közgyűlés a Gyöngyösre rendelt Hetényi Albertnek, hogy a jászberényieknek szolgáljon, vagyis itt lelkészkedjék. De midőn Hetényi idejött, a régi kolostorból már semmit sem talált és kénytelen volt mindent újból kezdeni. A háborús nyomorúság miatt nem is tudtak ott új kolostort építeni. Csak 1700-ra lett készen egy kis épület, mellette Szent-László tiszteletére emelt kápolnával s csak ekkor költözött ide állandó lakásra Spányik Sándor, mint előljáró. O azután Kovács György jászberényi gazda és Perneszi Márton gondviselő segítségével hozzákezdett a templom építéséhez. Csakhogy ekkor meg nemsokára kiütött a Rákóczi-felkelés s így 1711-ig a templomépítésre gondolni se lehetett. Spányik után 1708-ban Csiszér Máté, 1711-ben pedig Sütő Sándor jöttek ide elöljáróknak s várták a jobb időket. 2 Jenő. Most Borosjenő Arad, hajdan Szaránd megyében a FejérKörözs mellett. 1389 óta a Losonczy család birtoka volt. Ennek egyik tagja, Losonczy László szÖrényi bán és temesi főispán lett, tehát hazánk délvidékén lakott s ott nagyon megszerette a cseri barátokat. Később tehát Jenőben a Boldogságos Szűz tiszteletére egyházat s mellé kolostort épített számukra. De hogy mikor? azt pontosan nem tudjuk, mindenesetre 1415 előtt. Fia, Zsigmond, 1417 táján Szörény, Orsova, Miháld várak kapitányságát vállalta magára s így újra megismerkedett a szigorú ferenczrendűekkel. Nagyon kérte azért V. Márton pápát, erősítse meg atyjának abbeli rendelkezését, hogy a tőle épített jenei kolostor és egyház 1 Somlyai Mihály kézirata a gyöngyösi levéltárban. 2 Fridrich i. m. II. 174—77.
