Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)

II. Könyv. A salvatorianus rendtartomány

MÁSODIK RÉSZ. Az egyes kolostorok története. Alsán. Közel a Száva partjához a régi Marót várától (most Morovics Szerém vármegyében) délre állott. Már 1373-ban szeretett volna a bosnyák helytartó (vicarius) itt kolostort építeni, mert mint ő mondja, e hely Bosznia határa mellett fekszik és így üldözések esetén az ő szegény szerzetesei a Száván átlépve ott könnyen menedéket találhattak. A pápától az engedélyt az építésre meg is nyerte,

1 de a maga erejéből, vagy a hivek adományából talán soká nem tudták volna azt felépíteni, ha Magyarország egyik hatalmas főpapja, Alsáni Bálint, a pécsi püspök, később kardinális, segítségére nem jön. Ö azonban alighogy pécsi püspök lett (1374-ben), elhatározta az egyház és kolostor felépítését és oly művészi, fényes templomot kezdett ezen különben is nagyobbrészt félhitűekből (schismaticusoktól) lakott helyen építeni, hogy 1376-ban már sok búcsút engedélyezett a pápa a híveknek azért, hogy adományaikkal siessenek ez egyház felépítésének befejezésére. Védőszentül a püspök Szent Ferenczet választotta.

2 1385-ben már egészen készen volt az egyház és kolostor s azért Pisani Bertalan felsorolja a bosnyák helytartóság mácsai (mácsovai) őrségének kolostorai közt.

3 Mivel ez őrség többi helye: Bjelina, Telcsak (= Teocsak), Szrebernik és az eltűnt Láb, meg Mácsó mind a Száva jobbpartján feküdtek, világos, hogy az alsáni kolostor a Boszniában és Mácsóban lakó testvéreknek menedékhelyül szolgált veszedelem esetén. 1 Theiner II. 141. 2 Theiner i. m. II. 167. 3 Analecta Franciscana IV. 556.