Dr. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig (Budapest 1924)
II. Könyv. A salvatorianus rendtartomány
teletére és a Forgách-család temetkező helyéül külön kápolnát építtetett ugyancsak 1699-ben, de azután ő Lengyelországban száműzetésben halva el, maga nem oda temetkezett. 1 Gerla. Békés és Gyula közt eső falu volt s a híres Abránffy-család fészke. Régi monostora üresen állott, midőn Abránffy István, Békésmegye főispánja, 1531-ben arra kérte a salvatoriánusokat, hogy küldjenek oda szerzeteseket. Az 1531-iki közgyűlés el is határozta, hogy küld oda négy testvért, ha annyival Abránffy megelégszik, ha pedig annyi nem elég, küldenek hatot. 1533-ban Debreczeni Istvánt választották meg ide guardiánnak s az ő idejében, 1535 elején már nyolc miséspap és öt segítőtestvér szolgált itt az Úrnak. A miséspapok közül Ördögesküllei Mihály, Zilahi Antal és Talpasi László igehirdetők, Terebezdi Márton és Varbonai Balázs gyóntatok voltak, Nyíregyházi Tamás volt a kántor, Felsőbányai János pedig csak mint új misés gyakorolta magát. A segítőtestvérek közül az egyik elmebajos, a másik öreg volt, tehát tulajdonképen csak hárman szolgáltak, az egyik mint varga. 1535-ben Újlaki Pétert küldték ide guardiánnak. 1531-ben azt is meghagyták a jenei őrnek, hogy azon falvakból, ahol a gyulaiak szoktak alamizsnát kéregetni, hat falut jelöljön ki a gerlaiak részére, de persze nem a legjobbakat, hogy a gyulaiak se szenvedjenek nagy kárt. Azonban 1536-ban Abránffy István meghalt és örökösei nem akartak alamizsnát adni. A közgyűlés tehát elhatározta, hogy át kell adni a kolostort a püspöknek s a kegyúrnak és a szerzetesek jöjjenek el onnan. 2 Gyöngyös. Mintha a jó Isten után a szép, magas Mátra-hegység is oltalmazta volna Gyöngyös városában Szent Ferencz alázatos fiait, e kolostor az, melyet sohasem kellett elhagyniok, ahol sok szenvedés, sok ínség közt szív- és lélekemelő napokat is értek, ahol őket a messze vidékről odasereglő nép mindig szeretettel vette körül. 1 Fridrich i. m. II. 56—61. 11. 2 Egyháztörténelmi Emlékek II. 468, 469, 471, 478, 489. Chronicon seu origo fratrum. f. 69.
